Gyerek a munkahelyen? Nyári összefoglaló
Gyerek a munkahelyen?
Volt már gyerek bárkivel is a munkahelyen véletlenül, esetleg tervezetten? Történt akkor valami különleges? A konkrét válaszok környezetünkben különbözőek lehetnek. Amennyiben nem a válasz, akkor azt halljuk, hogy a gyerek nem tartozik a munkahelyre és a szülő mindig meg tudta oldani a logisztikát. Ha pedig igen, akkor így felelnek: „A biztonsági őr úgy megijedt, hogy sem a belépő kártyát, sem a személyazonosságit nem kérte inkább a hangzavarban.“ Igen, az irodában megette a dekoratív virág részeit, és inkább tárgyalótermet foglaltak neki, hogy ne zavarjon. 3. Igen, a kliens gyermekeivel játszott addig. 4. „Igen, standard módon otthonról dolgozom, mivel kézimunkával készített dolgokat gyártok és árulok.”
Simona Petrík bevitte féléves lányát kendőben a parlamentben. A média természetesen ugrott az ügyre, és az értelmezés máris kész volt, hisz biztosan óvodát szeretne a parlamentben… A különböző vitafórumokon pedig szintén nem értették , hogy „Miért dolgozik, ha anyasági szabadságon van?“ Jelenléte a parlamentben felfogható úgy is, mint a szavazók iránti felelősség. Kötődő nevelésben neveli a lányát, hordozza, vele akar lenni, mint ahogy a gyerek is az anyjával – ez lehetne a magyarázat anyai szempontból. A Gombaszögi Nyári Táborban szó esett arról is a beszélgetés során, hogy valójában csak a parlamentben hetente egyszer sorra kerülő Kérdések órája programpontra ment be, amelynek a célja, hogy az előző héten a parlamenti képviselők által feltett kérdésekre a parlament ülésén válaszolnak a kérdezett miniszterek, politikusok. Ha a kérdező viszont nincs jelen, nem kap választ a kérdésére. Ez a szabály.
A gyermekét mindig az anya ismeri a legjobban, a kis Zorka aludt, nem zavart volna senkit. Végül is így végződött az egész. Talán örülhetünk mi anyák, hogy elkezdenek most már „erről” beszélni, végre a kisgyermekes anyákról, anyasági „szabadságon” levő anyákról, dolgozó anyákról!
Minden anyának sok más szerepe van az anyain kívül. Felelősek vagyunk azért, amit csinálunk (néha azért is, amit nem csinálunk, meg, pl. ha nem takarítunk ki, és a vacsora sem készül el magától, és már mindjárt itt is tartunk a női esélyegyenlőség témájánál). Gyermekeket nevelünk, emellett persze „saját életünk“ is van, valakinek a kettő találkozik is, ha olyan szakmát választ mint a tanár, nevelő, aki minden percét gyerekekkel tölti, írja a Romano Kher igazgatója, blogunk szerkesztője. Van, aki az anyaságot egyedüli életmissziójának tartja. Ebben sincs semmi rossz. Mint ahogy abban sem, hogy vannak anyák, akik az ésszerű „multitaskingot” (egyszerre sok tevékenységet) bírják a munkatempóban is gyermekkel.
Prioritásaink később a gyermeknevelésben és viselkedésében tükröződnek, írja a munkapiaci mítoszokról Vica Peniašková gyermekpszichológus. Rengeteget tudunk feláldozni, a munkáért és gyermekért, költözni, változtatni írja Bolemant Eva coach. Bizonyos értelemben„lázadók“ is vagyunk, hisz a világot változtathatjuk, gyermekkel munkában vagy anélkül. A munkahelyen megjelenni a gyermekkel viszont a Minority Kids jogásza szerint nem törvényellenes,ha a munkáltatót erről informáljuk, így mondja a Szlovák Munkatörvénykönyv. Rajtunk áll persze, hogyan értelmezzük. És a társadalom döntése, hogyan szeretné megérteni
A fenti linkekkel minden kedves olvasót anyukát a blogunk olvasására invitálunk, baráti vitára és beszélgetésre hívunk mindenkit. Mit gondoltok erről, volt hasonló eset, amiről tudtok? Az oldal anonim módon lelki,munkapiaci és jogi tanácsadóként is működik,hosszútávon, mint egy online kávézó, ha a szociális hálón is csatlakoztok hozzánk.
Legyen az oldal kellemes nyári olvasnivaló. Strandon, munkában, bárhol vagytok.
