A tolerancia nem az erős oldalunk
Néhány évig roma gyerekek műveltetésével, képzésével foglalkoztam. Egy ideig az iskolán belül, de sokkal többet iskolán kívüli tevékenységek keretén belül. Fontosnak tartottam, hogy ezek a gyerekek értelmesen használják ki a szabadidejüket, hogy találkozzanak iskolán kívül is, és hogy ennek örüljenek, hogy azt csinálják, amiben kedvük lelik, és hogy megtartsák és fejlesszék a roma kultúrát.
Annak ellenére, hogy a polgármester segített adományokkal és támogatások megpályázásában is, nem volt könnyű. Szociálisan hátrányos helyzetben élő gyerekekről van szó, akik úgy szintén fantasztikusak, temperamentumosak és spontánok. Sajnos a környezetünkben sem mindenki volt toleráns. Megkérdezték, egyáltalán miért fecsérlem rájuk az időmet. Mintha ők más gyerekek lennének, és szükségtelennek tartanák fejleszteni a tehetségüket, élni az álmaikat, vagy sikereket elérni. A helyiség keresésénél is meg nem értésbe botlottunk. Mikor a faluházban gyakoroltuk a tánc és ének előadásunkat, sokakat zavart a gyerekek zajongása, a piszkos lábbelijük, vagy, hogy éppen nem tudják kellőképpen haszálni az illemhelyet.
Aki tisztában van a gyerekek életkörülményeivel, érti miért járnak piszkos cipőben. Olyan helyen laknak, ahol nincs kiépített út, és mire beértek az iskolába a tiszta cipőjük bepiszkolódott a sártól. A toalettet nem tudják öblíteni, mert otthon latrínájuk van. Hogy zajosak voltak? Láttak már olyan gyerekeket, akik együtt vannak és bolondoznak, hogy csendben vannak? Boldogok voltak minden egyes találkozásunkor, örültek, hogy valaki foglalkozik velük, akik szeretik őket, látják bennük a lehetőségeket, bíznak bennük, hogy a környezetüknek van mit mutatniuk.
Akadtak toleráns emberek is. Voltak olyanok, akik örültek a gyerekek fellépéseinek, értékelték adottságaikat, önbizalmukat és a módszert, ahogy a roma kultúrát prezentálták. Művelt emberek voltak, akik megértettek másokat, s tisztelték azok kultúráját, elismerték másik értékeit. Ők felfogták, hogy minden egyes kultúrának megvan a saját szépsége, és van mit másoknak nyújtania. Ők nem foglalkoztak a másik ember bőrszínével. Sajnos belőlük sincs sok. Hiába változtatjuk a házainkat és kertjeiket, az előítéleteink évszázadokig megmaradnak.
Úgy gondolom, hogy a média nagyban részt vesz a társadalom romákról alkotott negatív képének kialakításában. A romákat legtöbbször negatív fényben mutatják meg, és problémakkal kapcsolják őket össze. Csak kevesen tudatosítják, hogy igenis sok olyan roma van köztük, akiknek nem adatott meg a szerencse, hogy olyan közegbe szülessen, amely segíti a fejlődésüket, a műveltetésüket, és hogy már gyerekekkoruktól találkoznak a kisebbrendűséggel és a megaláztatással. Csak keveseknek jut eszébe, vajon ők is képesek lettek- e volna kitörni az ördögi körből, hogy ha a romákhoz hasonló nehéz gazdasági és szociális feltételek között kellene élniük.
Az emberek kis része érzi át az elítélés okozta rossz érzéseket. A tolerancia nem éppen erős oldala a mai társadalmunknak. Emellett a demokrácia színvonala az alapján értékelődik, mennyire vagyunk képesek megérteni, meghallgatni másokat, beleélni magunkat a helyzetükbe, megismerni őket, miért gondolkodnak másképp.
A cikk szerzője Alžbeta Zemanová, fordította Veress Anita
Alžbeta Zemanová (32)
Mojmírovce községben, nyitrai járás, dolgozott szociális munkásként, valamint pedagógiai asszisztesként. Számos projektben és kormányfüggetlen non-profit szervezetek munkájában is részt vett, melyeknek célzott csoportja a roma közösség fiataljai voltak.
