Tóth Erika, akinek a szakmája a hivatása is egyben – pedagógus

Erika olyan pedagógus, aki nem „tipikus“ tájainkon és akiből viszont jobb lenne, ha több lenne, hogy az iskolarendszerünk használható legyen. Bemutatjuk Nektek Tóth Erikát, aki családanya, tanító és állandó tanuló, új utakat kereső ember, szeret írni, ha ideje engedi Szereti a kihívásokat, a sokféle, változatos megoldásokat.Igyekszik a sablonos dolgokat kerülni.Mióta eszét tudja, tanító néninek készült. Két évtizedes pedagógiai munkájából nőtt ki a Nyitnikék, ami egyfajta küldetés is számára. Az oldalon keresztül az iskolakezdés köré tévesen aggatott negatív beidegződéseket, gondolatokat próbálja elhessegetni a szülőktől és a gyerekektől is. Az iskolakezdésben nem a nehézségeket kell elsősorban
meglátni, hanem a lehetőséget a tanulásra, az örömszerzésre. Erről szólnak a Nyitnikék foglalkozások is, természetesen a részképességek és készségek fejlesztése mellett. Következzen a második nyári WOWMOM interjú a Nyitnikék ötletgazdájával, Erikával.
1. Hogy kezdtél a Minority Kidsnek projektünkben dolgozni?

Felfigyeltem a közösségi oldalatokra, mivel számomra nagyon érdekes témákat boncolgattatok, amelyek központja a gyermek, különböző szakemberek bevonásával. Követni kezdtem az oldalt, néhány cikket a Nyitnikék oldalamon is megosztottam. Ebből alakult ki egy levezés, majd találkozó Bott Domonkos Líviával, aki felkért a közös munkára, amit megtiszteltetésnek vettem, és örömmel álltam be a Minoritys csapatba. A csapat szlogenjével — “a gyermekek legjobb érdeke” — teljes mértékben azonosulni tudok.

2. Milyennek látod a családok, anyák és gyermekek helyzetét?

Összetett a kérdés. A család fogalma, szerepe, társadalmi megítélése mind-mind sokat változott az elmúlt tíz évben. Az én személyes véleményem, hogy nem mindig pozitív irányba. A gyerekek mindig csak elszenvedői az aktuális trendeknek. Manapság az élet minden területén, így a gyermeknevelésben is inkább a megfelelési kényszer dominál. Egy anya nem lehet csak anya, mert azt a társadalom nem preferálja. Óriási külső nyomás van az anyukákon, legyenek szuperanyuk, bombanők, közben kartierjük is legyen, valósítsák meg az álmaikat, de azért őrizzék az otthon melegét is: mindezt instant módon. Ezt, úgy ahogy van, hülyeségnek tartom. Szerintem teljes értékű karriert futhat be egy anya otthon is, miközben gyermekeit neveli, ha ő ebben érzi magát kiteljesedve. Személyesen ismerek ilyen anyukákat, s minden tiszteletem az övék. Van, aki gyereket vállal, de a karrierjét sem szeretné feladni. Ezt is el tudom fogadni. Van, akinek egyszerűen dolgozni kell, kicsi gyerekeket cincálva ide-oda, mert egyszerűen nem jön ki a matek, a családi kasszába kell a keresete. A sort még folytathatnám, rengeteg példával. A lényeg, minden élethelyzet más, különböző személyiségekkel, különböző döntésekkel. A gyermeknek viszont elsősorban biztonságra, szeretetre, törődésre (itt elsősorban nem tárgyi dolgokra gondolok) és együtt töltött minőségi időre van szüksége a családban. Az első három év ebben nagyon meghatározó, ekkor alakul ki benne az un. ősbizalom. Ezen a téren szerintem visszaesés tapasztalható, amelynek okaira nem kell külön tanulmány. Elég csak picit körülnézni.

3. Milyen tapasztalatod van magyar, vagy más kisebbségben élő szülőkkel, anyukákkal illetve gyerekekkel? Hogy élnek, mi foglalkoztatja őket?

A magyar szülőkben van egy görcs a gyerekeik jövőjével kapcsolatosan, ez nyilvánul meg az óvoda -és iskolaválasztás során. Általánosan elmondható, hogy sikeres felnőttként szeretnék gyermekeiket látni, s ezért nem ritka, hogy magyar szülőként, esetenként gyenge szlovák tudással, szlovák intézménybe íratják őket. Ennek eldöntése vitathatatlan szülői jog, de valóban ettől lesz sikeres egy ember? Nem valószínű, főleg, ha az iskolakezdés a gyermek számára nem kihívás, feladat, amelyre megérett, hanem szorongással, megfelelési kényszerrel társított mumus.
A nevelésben két véglet tapasztalható napjainkban, az egyik, a kisgyereket mindennap foglalkozásról- foglalkozásra cipelő szülő, a másik pedig a liberális nevelés félrecsúszott változata, a gyermekre mindent ráhagyó nevelés, ami valójában a nem nevelés. Ebben, mint a legtöbb dologban, az arany középút lenne leginkább célravezető. A nevelésben a korlátok nélkülözhetetlenek, mellyekkel kötelességünk megóvni a gyermekeinket.

4. Mi hajt előre a napi teendőknél? Van életmottód?

A napi teendőknél az állandó szelektálás, valamint a feladatok rendszerezése jellemző rám. A fontossági sorrend felállítása egy alapvető szükséglet nálam. Ami inspirál, azt viszont igyekszem szem előtt tartani. Pontosítok: arra rákattanok, és végigviszem, még, ha néha roppant kemény munka is. Viszont, ha nem így lenne, egy mókuskerékben élnénk. A munka is akkor érdekes, ha nem monoton. De ez mindenre igaz. Kedvenc idézetem: Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

5. Sokszínű WOWMOM vagy, ez tény. Mit érzel a különböző szegmensekben és mit gondolsz, ezek közül a szakmai szerepeid közük mi áll legközelebb hozzád most?

Csodaanya nem vagyok, az biztos. Csetlő-botló, próbálkozó szülőként a gyermeknevelés a legnagyobb és állandó kihívás számomea. Huszonhárom éve vagyok anya. Ezt tartom a legnagyobb értéknek, és úgy gondolom, ez a legszebb és egyben legnagyobb feladat az életemben. Három gyermekem három teljesen különböző személyiség. Mindhárom harmadikos (alap -és középiskolában, valamint egyetemen).
Egy nagyon a látszatokra adó világban az értékekhez való ragaszkodás, azok mentén kiállni és élni, nem egyszerű dolog. De hosszútávon megéri, ebben biztos vagyok.
Alsó tagozatos tanító vagyok, de volt szerencsém óvodában is dolgozni. Az idén első osztályom volt, rengeteg kihívással, amit nagyon élveztem. Szerencsés ember vagyok, mivel a hivatásom egyben a hobbim is. Mikor néha kiakadok valamin, határozottan kijelentem, többet nem fogok tanítani. Nagyon hamar rájövök azonban, hogy más hivatást viszont el sem tudnék képzelni magamnak. Voltak ötleteim is régebben, mihez is kezdhetnék, s mikor a férjemnek elmeséltem őket, ő megkérdezte: — Olyat egyet sem tudsz mondani, amiben nincsenek gyerekek? Nem tudtam.
Az iskolaérettség témakörével régóta foglalkozom, s mivel tapasztalataim alapján az első évfolyamot egyre gyakrabban kezdik meg éretlenül a gyerekek, folyamatosan keresem rá a megoldásokat. Ebből az aspektusból kezdtem foglalkozni a részképességek, készségek fejlesztésével, alternatív módszereket is alkalmazva. Először, mikor óvodában dolgoztam, ott próbáltam ki a csoportos fejlesztést, amiből kinőtt a Nyitnikék-projekt. Ebben az iskolaévben Nyitnikék iskola-előkészítő foglalkozásokat öt csoportban tartottam, amelyek többségére kilenc éves lányom is elkísért, segítkezett bennük. Mi más is szeretne lenni, mint tanító néni? Pedagógiai témában havonta publikáltak a Katedra folyóiratban. A Minority Kids portálon egy közvetlenebb stílusban szoktam írni, személyesebb hangvételben, amit nagyon élvezek. Januártól három workshopot szerveztem a VovoLand közreműködésével: iskolakezdés, integráció és alternatív oktatás témakörében. Mindhárom nagyszerűen sikerült.

6. Hogy néz ki egy átlagos napod?

Fél hatkor kelek, mostanában inkább ötkor. Kell egy jó fél óra reggeli csend (bambulás), mikor teljesen üresjáratban vagyok. Mivel öten vagyunk, mindig tele a ház, az egyedüllét ritka pillanatait mindenki megtanulta értékelni nálunk. Aztán összekapom magamat, készülődés, irány a munka. Negyed nyolcra teljesen kiürül a házunk. Az iskolában átlagosan napi öt órám van, kettő körül végzek (persze sokszor folytatom otthon este nyolckor a másnapi készülődéssel). Nyitnikék-foglalkozásokra heti két alkalommal került sor, késő délutánként a Vovolandban, és Nyárasdon. Otthon persze készülődés másnapra, pakolás, mosás, vasalás (ez az a dolog, amit addig szoktam szelektálni, míg egész nagy hegy lesz belőle). A főzést hétvégére tervezem be leginkább, persze egyszerű, gyorsan elkészíthető ételeket hétköznap is főzök.Szombatra ellenben, lelkiismeretfurdalásból tán, egész igényes kajákat szoktam készíteni.
Amit nem szeretek, az a bevásárlás. Azt is halogatni szoktam, míg végül a ,,muszáj, mert tök üres a hűtő,, miatt bevállalom. Írni pedig késő este, hajnalban, szintén csendes környezetben szoktam, bár néha ha határidő van, a konyhában is, bárhol nekiállok. A háttérben Spongabob és Patrik vihogása csodálatos gondolatokat ébresztenek a fejemben. Tehát a napjaim abszolút átlagosak, ahogy én magam is. Nem is értettem a felkérést az intejúra.

7. Úgy gondolod, hogy a nők – az anyák képesek alakítani esetleg megváltoztatni a világot maguk körül?

Szerintem igen, ha ehhez van egy belső meggyőződésük, s a prioritásaikat megtalálják. Nálam az anyaság az első, de a tanítás nélkül is nehezen tudom elképzelni az életemet. Ráadásul a kettő között nagy az átjárás, hiszen a másik kedvenc idézetem: Minden pedagógus egy kicsit anya is.
A kérdéshez még annyit fűznék hozzá, hogy jó értelemben is képesek változtatni, de negatívan is. Az önzés elképesztő méreteket öltött az utóbbi időben, és tragédia, mikor ezt a gyerekek sínylik meg. De bízom benne a jó példából több akad.

8. Azok számára, akik nem olvastak még, mi az, ami mostanában a leginkább foglalkoztat. Figyelmükbe ajánlom írásaid minoritykids.sk oldalán, oktatás és nevelés rovatban. Mik az igazán szívmelengető témáid a saját témáid írásánál?

Két téma foglalkoztat leginkább, ezekből fejeztem be a napokban az atesztációs munkámat az egyik az iskolai integráció, a másik pedig a fejlesztési alternatívák az oktatásban. Ezen a téren rengeteg a tennivaló, s nem ártana a szemüvegeket is lecserélni, de legalább megtörölgetni.
Leginkább a saját élményekből fakadó történeteket szeretem papírra vetni, s olyankor van időm átgondolni, mit csináltam jól, mit kevésbé, tehát ez is tanulási folyamat nálam. Talán ezt nevezik. önismeretnek.

9. Mit tanultál meg gyermeked kapcsán? Mit tervezel a jövőben a aktivitásaid kapcsán?

Azt, hogy mindegyik más egyéniség, más hozzáállást igényel. Ugyanez igaz a 13 elsősömre is. Meg, hogy a kamaszkort csak túl kell élnünk. Utána felnőnek. Mondanám, hogy türelmet, de az még folyton fejleszthető…Persze, azt is megtanultam, hogy a tökéletes anya, apa, szülő, gyerek csak illúzió. Próbálkozunk, folyamatosan.

10. Mit szeretnél portálunk olvasóinak üzenni? Mivel online tanácsadói oldal vagyunk, szívesen fogadunk tanácsot bármilyen témával kapcsolatban, olyan téren, amivel foglalkozol, ami a gyermeknevelést segítheti?

Mivel a Minority Kids egy online portál, kiváló szakemberekkel (itt elsősorban a többiekre gondolok), bátran kérdezzenek, ha valamilyen témában tanácsra, vagy egyszerűen csak megerősítésre van szükségük. A tuti nevelési tanácsok helyett, amelyek a social médiában keringenek, és sokszor elbizonyítják a kezdő anyukákat, inkább forduljanak bátran a Minoritys csapathoz, akár privátban is. Esetleg tippeket a gyerkőccel a nyári szünetre, olvasóinktól is szívesen fogadnék. Korosztályokra lebontva. Én OLVASNI fogok. Remélem a gyerekeim is. De kültéri, beltéri játékokat, aktivitásokat is össze lehetne gyűjteni, kirándulásról beszámolókat…stb. Bocsi, túlpörgettem a választ, lehet, nem is erre gondoltál?
Mindenkinek csodaszép és tartalmas nyarat kívánok!