WowMom: Almási Krisztina
,,Minden titok nyitja abban rejlik, hogy szeretjük- e azt amit csinálunk, vagy nem!”
Almási Krisztina úgy vallja, elsősorban anya és feleség, és szenvedélyesen szereti a virágokat, növényeket, valamint az ezekből készült alkotások létrehozását. Másfél éve pedig belevágott a szárított növények varázslatos színkaválkádjának és fajtájának bemutatásába, megismertetésébe, és az azokkal készült különböző alkotásokba. Ismerjék meg őt!
Az, hogy egy nő anya lesz sokak számára egy új időszámítás kezdete. Nálad ez hogy volt? Mit változtatott meg a kisfiad érkezése a jövőd, szakmai utad szempontjából?
A családra való várakozás nagyon hosszú időbe, 6 évbe telt. Végül a várandóságom felett érzett örömbe egy kis ürüm is vegyült, ami akkor és ott változtatott meg, és a mai napig folyamatosan tanít, feladatot ad. Fel kellett nőnöm egy feladathoz, amire nem lehet előre felkészülni. A gyerekkardiológián, egymástól elszakítva, végül négy nap után láthattam a kisfiamat. Ő a mi legnagyobb boldogságunk, mindenünk a férjemmel. Zolika egy igazi harcos kisfiú, aki már nagyon sok mindent átélt, és ezáltal mi is. Kisfiam megszületése teljesen kitöltötte minden időmet. Igény szerint szoptattam, jóétkű volt már akkor is, s igazi haspók a mai napig.
Másfél éves volt, amikor beköltöztünk a családi házunkba és hódolhattam a virágok, növények iránti szenvedélyemnek. A délutáni alvási idejét arra használtam, hogy a kertem virágai között “ matattam” szépítgettem, tervezgettem az udvart. Számomra már akkor- tudat alatt is – ez az “anya kikapcs “, énidőt jelentette. Az udvaron lévő munkálatokat, ültetéseket, növények gondozását relaxációnak éltem és élem meg.
Hosszabított anyaságim alatt azonban már vágytam a változásra, hiányérzetem volt. Mindig is szerettem tenni-venni, random a szobákban bútort átrendezni, ha épp azt éreztem, túlságosan monoton körülöttem minden. Tavasszal, amikor a fiam óvodás lett, egyre inkább felerősödtek bennem a kérdések, mit csináljak, mi az, amivel foglalkozni szeretnék? Éreztem, hogy újra kell definiálnom magam. S egy nap megszólított egy kreatív workshop a virágkötészetről, ahol a szárított növények már az első percben belopták magukat a szívembe, pedig mindössze annyit tudtam róluk, hogy törékeny szépségek.
Miért épp az ilyen módszerrel szárított virágok fogtak meg, miért épp ehhez nyúltál? Hiszen törékenyebbek, mint mondjuk a művirág…
Mondhatjuk, hogy szerelem volt első látásra. Nagyon megtetszettek. Éreztem, hogy ez lesz az én világom (Kitty’ s world), s már a workshopra is határozott elképzeléssel érkeztem. Kopogtatót akartam készíteni, ennek már három éve, s az említett kopogtató máig a házunk dísze, és még most is olyan, mint új korában. Többek között az időtállóságuk miatt is szeretek a szárított virágokkal dolgozni. A művirágokat, a mű hatást nem preferálom semmiben sem.
Mennyit kellett alkotnod addig a pontig, amikor merted meghirdetni először a termékeidet és árusítani?
Már jóval a virágok előtt /jópár évre visszamenőleg/ készítettem a család számára egyedi karácsonyi ajándékokat, akkor különböző színű szalagok és gombostűk voltak a “ társaim”. A szalagokból karácsonyfát, karácsonyi dekorációt alkottam. Mai napig, ha ünnepkor előkerülnek az említett díszek, nagy örömmel tölt el, hogy vigyáznak rá és értékelik őket! Az ilyen jellegű kreatív alkotás tehát mindig is megvolt bennem. Nagyra értékelem a kézműves termékeket, tudom mennyi munka, idő van minden egyes termék megszületése mögött. Én évszakok szerinti lebontásban készítettem kompozíciókat, vagy épp próbáltam kitalálni valami újat, egyedit. Levendulából, hortenziából, dióból, gesztenyéből, csipkebogyóból illetve szép színes juharlevekből is készítettem kopogtatót.
Tehát az én nyilvánosság felé való kitárulkozásomat, sok- sok kreatív alkotással eltöltött idő előzött meg. A stílusom addigra letisztult, és biztos kezekkel álltam hozzá a szárított virágokkal való alkotáshoz. Félelem nem igazán munkálkodott bennem, inkább a kíváncsiság, hogyan fogadják majd a számomra teljesen idegen emberek az alkotásaimat.
Fejben mindent megterveztem, és miután kb. 30 terméket elkészítettem, befotóztam őket és megalapítottam a “ Kitty virágos világa” oldalt. Az oldal már 15 hónapja működik. Ez idő alatt rengeteg munka került ki a kezeim közül. Az elején még számoltam, de amikor elértem a négyszámjegyű mennyiséget, abbahagytam. Azóta csak csendben örülök! (na jó, most kicsit hangosabban)
A Te munkádat úgy képzelem attól más, hogy talán akkor tudsz nyugodtan alkotni, ha nyugalmad van. Tudatosan meg tudod erre teremteni a család mellett az időd?
Igen, szeretem a csendet a nyugalmat magam körül. Megesik, hogy még pirkadat előtt kidob az ágy. Alig múlik el 5 óra, és én egy köntösben leülök valamilyen búrás alkotást készíteni, mert épp arra van ihletem. Szeretem a hajnali csendet. Mivel óvodás a fiam, a virágoknak, az aznapra kigondolt alkotásoknak, akkor tudok figyelmet szentelni, ha ő még alszik vagy már az óvodában van. Néha annyira elvesztem az időérzékem, hogy azon kapom magam fél nap már eltelt, s indulhatok újra az óvodába. Alkotás közben számomra megszűnik a külvilág, minden tényezőt teljesen kizárok. Szeretem, amikor csak az enyém a ház.
Mit ad ez a munka, miért szereted csinálni és mi az, ami nehézzé teszi? Vannak hullámvölgyek?
Minden egyes kész, befejezett alkotás óriási örömöt, elégedettséget, boldogságot jelent. Nagyon szeretem a személyre szabott egyedi rendeléseket is. Az, hogy engem választanak, megkeresnek, rendelnek tőlem egy fontos eseményre, alkalomra különösen megtisztelő.
Sok megrendelő rám bízza, a saját elképzelésemre, az ízlésemre a megbízást. Ez végtelenül jólesik, ösztönöz, feltölt és kellőképp motivál. Óriási öröm, amikor látom visszatükröződni az arcokon a végeredményem hatását.
Szeretem csinálni, amit csinálok, de klasszikus értelemben nem tanultam virágkötészetet.
Az alkotásaim érzések, amik belőlem jönnek, az első perctől fogva fontosak, és engem tükröznek. Hullámvölgyem még szerencsére nem volt, inkább az idő túl szűk, ha belemerülök valamibe, vagy készülök egy adott eseményre.
Hogy reagálnak az emberek az alkotásaidra? Mi visz Téged előre?
Legtöbbször azt hallom, ó ez sokkal szebb, mint a képeken! Igyekszem minden szemszögből, kinti és benti fények mellett lefotózni az alkotásaimat, mégis teljesen más érzés járja át az embert, amikor közvetlen közelről, élőben látja a színeket, megfogja, megszagolja és aprólékosan megnézi az elé terülő látványt. Külön öröm számomra, hogy egyre jobban beivódik a köztudatba a szárított és tartósított virágok varázsa. Az esküvők, bálok, rendezvények fontos kiegészítő elemei lettek.
Örülök, hogy vannak visszatérő és új vásárlóim, napról-napra növekszik a követőim száma is. Rengeteg meghívást kapok vásárokra, piacokra. Néha a vásárló csak az általa preferált színeket mondja meg, és teljes szabadkezet kapok. Az ilyen dolgok is előre visznek, hogy bíznak bennem. Fantasztikus érzés, amikor visszaigazolásképp fotókat küldenek a vásárlóim, miképp mutatnak az alkotásaim az új helyükön.
Vannak- e női példaképeid?
Két külföldi hölgy, akinek nagyon szeretem a munkásságat. Az egyik spanyol a másik cseh.
Honnan merítesz inspirációt?
Néha csak valahol meglátok valamit és rögtön azon kezdek el gondolkodni, én miképp tudnám elkészíteni. Megint máskor percekig nézelődöm a virágaim felett, míg fejben összeáll egy kép, amit rögvest tettek követnek. Az is megesik, amikor alkotás közben jön meg az ihlet.
Merre tovább? Van előtted egy áhított jövőkép?
Ötleteim, terveim vannak …meglátjuk. Bőviteni szeretném a kínálatomat. Fontos, hogy állandó jelleggel megújuljak, amire az emberek felfigyelnek. Előre azonban nem szeretnék róla sokat elárulni. Tervezek egy anya- lánya/ fia workshopot is.
Mit gondolsz, ha nem érkezik a fiad, ma is ezt csinálnád?
Biztosan nem. Hiszem, hogy minden okkal történik. Akkor érkezett meg az életünkbe, amikor Ő akart, s a szárított virágokkal is olyan időszakban találkoztam, amikor a helyemet kerestem. A virágok a lelki egészségem mozgatórugói.
A cikk megjelenése a Kisebbségi Kulturális alap Támogatásával valósult meg a 24-244-00762 projekt keretében. ( kód: KULTMINOR 24-244-00762)