Gyökerek és szárnyak III. – Az emberi érintés csodája

Mi, emberek társas lények vagyunk, igényeljük mások (elsősorban a szeretteink) jelenlétét, közelségét, szükségünk van arra, hogy szeressenek és elfogadjanak minket. A szeretetet többféleképpen is ki lehet fejezni, és ennek egyik legfontosabb módja a fizikai kontaktus: egy érintés, egy ölelés, egy gyengéd simogatás csodákra képes, gyógyító erővel bír.

Az érintés tudománya

A testi kontaktus valóban csodákat tud művelni, és olyannyira fontos szerepet tölt be az életünkben, hogy mára már egy külön tudományág, a haptonómia (érintéstudomány) foglalkozik vele. A haptonómia gyökerei az 1960-as évekig nyúlnak vissza: egy holland fizioterapeuta, Frans Veldman figyelt fel arra, hogy a koncentrációs táborokban milyen nagy szerepet játszottak a túlélésben az érzelmi kapcsolatok. Az azóta eltelt 50-60 év alatt számtalan tudományos kísérlet bizonyította, hogy Veldman megállapítása nagyon helyén való, mert az emberi érintés pozitív hatással van mind a testi, mind pedig a lelki egészségünkre.

A fizikai kontaktus és az érintés hatására különböző fiziológiai változások mennek végbe a testünkben, így például megnövekszik szervezetünk oxitocin- és endorfin szintje. A szeretethormon (oxitocin) többek között erősíti az érzelmi kötődést és a társadalmilag fontos érzelmeket, ellenállóbbá teszi a szervezetet a stresszel szemben, elősegíti a nyugodt, pihentető alvást. Az ún. boldogsághormon (endorfin) erős fájdalomcsillapító hatással bír, erősíti az immunrendszert és fokozza a jó közérzetet. Az érintés következtében továbbá csökken a félelem, a frusztráció, a tehetetlenség érzése, sőt, még az öregedés is lelassul.

A fentebb leírt pozitív hatásokat (akár tudatosítjuk, akár nem) mi is megtapasztaljuk nap mint nap. Emlékezzünk vissza például egy olyan pillanatra, amikor szomorúak, gondterheltetek voltunk, és valakitől egy nagy, vigasztaló, bátorító ölelést kaptunk. Bizonyára nagyon jól esett, megkönnyebbültünk, és jobban éreztük magunkat utána. Olyan is biztos előfordult már, hogy beütöttük valamilyen testrészünket, és elkezdtük simogatni, dörzsölni a fájó pontot. Szervezetünk erre is azonnal akcióba lépett, az önsimogatás hatására fájdalmakat blokkoló érzéseket továbbított az agyunkba, így rövid időn belül megszűntek a panaszaink.

Érintés: már magzatkorban?!

Bőrünk a legősibb érzékszervünk, a tapintásérzékből fejlődik ki az összes többi érzékszervi modalitásunk, így a hallás és a látás is. A magzat már a hallószervei kifejlődése előtt (!) érdeklődik a különböző hangok iránt. Hogy hogyan? A kis pocaklakók bőre olyan, mintha egy nagy fül lenne: a hangok által keltett vibrációkat (melyeket a magzatvíz továbbít) egész testükkel érzékelik, így a bőrüket állandóan ingerek érik. Érzik például az anya szívdobbanását. A hasfal érintésén keresztül már négy hónapos kortól kapcsolatot tudunk létesíteni a kisbabával. Ha ráhelyezzük kezünket a kismama hasára, akkor a kis pocaklakó megmozdul, megváltoztatja helyzetét, pl. apró hátacskájával odasimul tenyerünkhöz. Az ilyen szeretetteli kontaktusoknak köszönhetően megalapozódhatnak a biztonság, a gyengédség, az elfogadottság és a bizalom érzései.

Az első igazi bőr-bőr kontaktus anya és baba között közvetlen a születés után valósul meg. A szülés/születés utáni pár óra (az ún. aranyóra) rendkívül fontos mind az újszülött, mind pedig az anyuka számára. Kutatások bizonyítják, hogy a szülést követően a bőr-bőr kontaktust megtapasztaló babák (azon társaikhoz képest, akik nélkülözik anyjuk közelségét) hosszabban és nyugodtabban alszanak, ébren töltött idejükben többet szopnak, kevesebbet sírnak, alvás-ébrenlét ciklusuk érettebb, hőszabályozásuk jobb, a mentális és fizikai érettséget mérő skálákon jobb eredményeket érnek el.

           A fentiekben próbáltam röviden, tömören és érthetően rámutatni arra, hogy az ölelések, a simogatások, a puszik – egyszóval a testi kontaktus – milyen fontos szerepet töltenek be az életünkben. A fogantatástól egészen a halál pillanatáig szükségünk van mások közelségére, érintésére és szeretetére. A technológia fejlettségének köszönhetően ma már nem okoz gondot, hogy tértől és időtől függetlenül egy másik személlyel bárhol és bármikor felvegyük a kapcsolatot. A videóhívásoknak köszönhetően például még láthatjuk is egymást beszélgetés közben. Ám lehet akármilyen fejlett az infokommunikációs technológia, a fizikai kontaktusokat nem pótolhatja. Még a különböző hangulatjelek és matricák sem tudják megteremteni azt a lelkiállapotot, amire egy emberi érintés képes. Törekedjünk hát a személyes kapcsolattartásra, használjuk ki az emberi érintés csodáját!

Annak, aki többet szeretne megtudni a témáról, ajánlom Nyitrai Erika Az érintés hatalma című könyvét.