A dackorszak- a gyermekpszichológus válaszol

A fiam 4 éves múlt tavasszal és úgy tudtam, hogy 3 éves korban a dackorszak véget ért. Ő viszont most éli a legkezelhetetlenebb korszakát. Van egy 2 éves öccse és nem tudnak eljátszani, csapkodja magát a földhöz, ha azt látja vele foglalkozunk, akkor olyan figyelemfelhivó dolgokat csinál, mint pl. elnyírja a zokniját, vagy felhangosítja maximumra a rádiot, vagy a TV-t, esetleg beleharap egy meghámozatlan mandarinba…Nem értjük, hová tegyük ezeket a banális dolgokat, mert különben okos fiú. Kiabál ránk, felviszi a hangját, ordít, olykor meg kisfiúsan sirdogál, mint a kisbaba, úgy mászik négykézláb…Napról napra más és furcsábbnál furcsább dolgokat produkál. Nyár után kezdődödt az egész, mikor új ovit kezdett. Összefügghet azzal? Vagy a testvéri féltékenységgel?Köszönöm a választ!

Kedves anyuka!

Az Önök esetében egyszerre több kérdés is felmerült. Kezdjük az elején. Igaz, hogy a dackor a gyerekeknél általában az egy és hároméves kor között jelentkezik, de ez az időszak kitolódhat. Mivel nem vagyunk egyformák, ezért a dackor jellemzői az idősebb gyerkőcöknél is jelentkezhetnek. Ez az időszak, úgy szülő, mint gyermek számára is, nagyon nehéz lehet, hiszen ekkor kezdi a gyermek érvényesíteni szabad akaratát, próbára téve ezzel szülei és környezete türelmét. Sokszor indokolatlanul ellenáll, tiltakozik, hisztizik, felhívja magára a figyelmet. Tudni kell azonban, hogy ezt nem tudatosan teszi, és ezek a kitörések neki sem esnek jól, csak mivel kevés a tapasztalata és gyakorlata az önkontroll terén, nem tudja jól kezelni túlfűtött érzelmeit. Ezen kívül, igen, szó lehet testvérféltékenységről is, ami egy komplex jelenség és a testvér születése után jóval később is jelentkezhet, amikor már a kisebbik testvér is kezd egyre önállóbb lenni, gyakrabban van láb alatt, szétrombolhatja a nagytestvér építményét, befirkálhatja vagy széttépheti a nagyobb rajzait stb. Ez bosszantó lehet az idősebb számára. Továbbá a nagyobb gyermek úgy érezheti, hogy rá kevesebb idő és figyelem jut, vele kevesebbet foglalkoznak. Ilyen esetben próbáljunk meg becsempészni az idősebb életébe „anya-nagyfia“ vagy „apa-nagyfia“ félórát legalább egyszer egy héten, amikor csak vele töltik az időt
és csak neki szentelik a figyelmet.

A viselkedésbeli változást viszont a gyermek életében történt utolsó nagy változás – óvoda váltás – is kiválthatta. A gyermekeknél az állandóság egyúttal kiszámíthatóságot és biztonságot is jelent, ezért, ha valami változás történik az életükben, az bizonytalanságot kelt bennük és ez megrémisztheti őket. Az új ovi, egy új kihívás is az életében, és lehet, hogy picit több időre van szüksége, amíg ismét kialakul a biztonságérzet és a folyamatosság. Lehet, hogy az új közösség, új óvónénik, új szabályok egyszerre terhelők számára, és valahogy ezt a sok „újdonságot“ (ami nem feltétlenül kell, hogy negatív dolog legyen, csak sok), fel kell dolgozza, és pont ilyen módon megy csak neki. Az is segíthet, ha rákérdezünk az oviban, hogy minden rendben van-e, esetleg ott is előfordul, hogy kiborul a gyermek?

Bármelyik esetről is van szó a kisfiúnál, amit szülőként megtehet az az, hogy továbbra is feltétel nélkül szereti, türelmes és a nevelésben megpróbál következetes maradni. Ahogy már említettem, a gyermek sem érzi jól magát, amikor dühöng, kiabál vagy figyelemfelkeltő dolgokat csinál. Pont ezért nekünk, felnőtteknek kell higgadtnak maradnunk, ami ilyen helyzetben nagyon nehéz. Viszont, ha mi is kiborulunk és kiabálni kezdünk, az még jobban ronthat a helyzeten, mert a viselkedésünkkel mi is megrémiszthetjük a gyereket.

A nevelés terén maradjunk következetesek, és a már bevált szabályokat, mint pl. a napirend, próbáljuk meg továbbra is betartani. Persze azért néhány dologban engedhetünk neki: pl., hogy két melegzokni közül, melyiket szeretné felvenni. Fontos, hogy a gyerek tudja, a hisztivel nem fog elérni mást csak azt, hogy magát fárasztja. Legyünk a közelében, figyeljünk rá, vigyázzunk, hogy magában vagy másban kárt ne tegyen. Ha lecseng a hiszti, menjünk oda hozzá, öleljük meg, és mondjuk meg neki, hogy szeretjük őt akkor is, ha így viselkedik. Ez a pozitív visszacsatolás, ami nagyon fontos a gyermek számára. Mondjuk meg neki, hogy megértjük, hogy nehéz ezt a helyzetet kezelnie, és hogy természetes, ha néha kiborul, de mi itt vagyunk, szeretjük és segítünk neki fokozatosan megtanulni kezelni a hasonló helyzeteket.