A család – Munka és magánélet egyensúlya III.

A család a társadalom legkisebb és legfontosabb egysége. Egy olyan rendszer, amely dinamikusan fejlődik: egyrészt az állandóan változó gazdasági és társadalmi környezetnek[1] köszönhetően, másrészt a családtagok állapotváltozásának[2] következtében.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 1994-ben úgy határozott, hogy május 15-ét a család nemzetközi napjává teszi, ezzel is rámutatva a família társadalomban és az egyén életében betöltött nélkülözhetetlen szerepére. Ha manapság beírjuk a Google keresőjébe a „család” kifejezést, közel 20 millió találatot dob ki 0,56 másodperc alatt, míg az angol „family” megfelelőjére több mint 7,5 milliárdot (legalábbis e sorok születésekor). Ez rengeteg. Viszont nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen számtalan tudományterület foglalkozik e témával: történészek, szociológusok, pszichológusok, pedagógusok, közgazdászok, politológusok (és még sorolhatnám) próbálják közelebbről is megismerni (ki-ki a saját szemüvegén, nagyítóján keresztül) a családot. Mindennek köszönhetően az elmúlt években és évtizedekben számtalan elmélet és elképzelés látott napvilágot.

Bár jelen írásnak nem célja a különböző teóriák bemutatása, az egyes elgondolások pártolása vagy elmarasztalása, fontosnak tartom röviden megismertetni a kedves olvasóval, milyen családformák létezéséről beszélnek ma a szakemberek:

• Teljes család – Egy apa és egy anya neveli egy háztartásban egy vagy több (vérszerinti vagy örökbe fogadott) gyermekét.
• Csonka család – A gyermek(ek)et egy szülő neveli egy háztartásban, a másik szülő különböző okok miatt (pl. válás, elhalálozás) abszolút nem vagy csak részben vesz részt a család életében.
• Mozaikcsalád – Ebben az esetben két különálló család egyesül, pl. azáltal, hogy a két szülő elválik és új párkapcsolatot, házasságot létesít.
• Nagy család – Kettő vagy annál több család él egy fedél alatt, pl. az ifjú házasok a szülőknél laknak.
• Gyermek nélküli család – Előfordul, hogy az egy háztartásban élő párnak nincs gyermeke, vagy azért, mert nem szeretnének, vagy pedig azért, mert valamilyen okból nem lehet nekik.
• Nagyszülős család – Ebben az esetben a nagyszülők nevelik az unokákat egy háztartásban, a szülők valamilyen oknál fogva (pl. elhalálozás, a gyermekről való lemondás) nem vesznek részt a család életében.
• Szivárványcsalád – Azonos nemű párok nevelnek egy vagy több gyermeket egy háztartásban.

Véleményem szerint a fenti családformák bármelyikében megteremthető a munka és a magánélet közti harmónia, csak tenni kell érte az érintetteknek. Első lépésként azt tanácsolnám, kezdeményezőként hívjuk össze a családi kupaktanácsot és vitassuk meg az alábbi kérdéseket:

Hogyan érzem magamat én, hogyan érzik magukat a többiek? Mi a véleményünk a családunk jelenlegi hangulatáról, mindennapjairól? Milyen területen szeretnék változást elérni, ehhez mit szólnak a többiek? Szeretnének ők is változtatni valamin?

Fontos, hogy mindenki őszintén ossza meg a véleményét, érzéseit a többiekkel. Készüljünk fel, hogy nem lesz felhőtlen ez a tanácskozás, félreértések, sértődések, viták alakulhatnak ki. Lehet, hogy órákon át fog tartani ez a beszélgetés, de az is megeshet, hogy egy alkalom nem is lesz elég az alapkérdések tisztázására. Érdemes mindjárt az elején bizonyos szabályokat felállítani, ami mindenkire egyöntetűen vonatkozik: pl. Nem vágunk egymás szavába. Tiszteletben tartjuk a másik véleményét. Hasznos lenne bizonyos kommunikációs technikákat, tárgyalási módszereket is bevetni, mint például az erőszakmentes kommunikáció. Előfordulhat, hogy minden igyekezetünk ellenére sem sikerül egyről a kettőre jutni, nem tudunk egyességre jutni. Ilyenkor érdemes lenne segítséget kérni egy mediátortól[3].

Bár számtalan téma felmerülhet a megbeszélés(ek) során, úgy gondolom, a közösen eltöltött minőségi szabadidő és a házimunka megosztásának tárgyköre biztos terítékre kerül.

Lehetséges, hogy a munkahely miatt nem tud valamelyik családtag elegendő időt tölteni a szeretteivel. Gyakran előfordul, hogy valakinek napokat vagy heteket is távol kell maradnia az otthonától, mert a munkája ezt megköveteli. Így van ez például a kamionsofőröknél, vagy azoknál, akik külföldön vállaltak munkát (Ausztriában rengeteg szlovákiai hölgy dolgozik ápolónőként). Szép számban akadnak olyanok is, akiknek naponta utazni kell a munkahelyükre. Ez az ingázás akár több órát is elvehet a szabadidőből naponta, az energiáról már nem is beszélve. Az osztott-, váltott- vagy többműszakos rendben dolgozóknak is van mit csinálniuk annak érdekében, hogy összehangolják a háztartásban élők napirendjét. A túlóra meg sokszor csak hab a tortán. A gyakran túlzásba vitt plusz munka, illetve az ebből fakadó bizonytalanság (Vajon mikor szabadulunk ma a munkából haza?) fenekestül felforgathatja az otthoni idillt.

Van, hogy a nem megfelelően beosztott szabadidő gátolja a család tagjait abban, hogy több és minőségibb időt töltsenek egymással. Léteznek ún. időrabló tevékenységek, melyek energiát és időt szívnak el tőlünk. Ilyen például az értelmetlen ücsörgés a TV előtt, a neten való céltalan szörfölés, a közösségi média (pl. Facebook) mértéktelen használata, a játszás túlzásba vitele. Ha az egy háztartásban élőknek igényük van arra, hogy több figyelmet fordítsanak egymásra, érdemes lenne bizonyos időrabló tevékenységektől megválniuk.

Általában heves vitákat tud kiváltani a családban a házimunka kérdése. Régen ez nem okozott problémát, az apa/férfi volt a családfenntartó, a kenyérkereső, míg az anya/nő maradt otthon a gyerekekkel, vezette a háztartást. Megszokott volt, hogy a gyerkőcök, ahogy cseperedtek, egyre többet segítettek otthon, a nagyszülőkre is sok mindenben lehetett számítani. Mára ez a kép már elhalványult, sőt, a feje tetejére állt. Manapság gyakran a nők/anyák veszik fel a családfenntartó szerepét, a férfiak/apák otthon maradnak a gyerekekkel, vezetik a háztartást. A nagyszülők is egyre ritkábban tudnak részt venni a család életében, vagy azért, mert már elhaláloztak, vagy pedig azért mert még nem nyugdíjasok és dolgoznak, vagy már nyugdíjasok és még mindig dolgoznak.

Hogy ki mennyire vegye ki a részét a házimunkából, ezt a családnak közösen kell eldönteni. Minden háztartás más és más igényekkel, életstílussal rendelkezik, a lényeg, hogy az érintettek között legyen egyetértés. Megoldást jelenthet például, ha mindenki bevállal egy vagy több feladatot (arányosan). De ha színesebbé és élvezetesebbé szeretnénk tenni az otthoni feladatokat, akkor az egyes munkák rotálódhatnak is: egyik héten anya porszívózik, másik héten apa, harmadikon Pistike, negyediken Zsuzsika és minden kezdődhet elölről.

A fent leírtak is csak azt támasztják alá, hogy a család mennyire fontos részét képezi az életünknek, mindennapjainknak. A harmónia, a munkánk és a magánéletünk közötti egyensúly megteremtése és fenntartása lehetséges, csak tennünk kell érte. Ebben nagy segítségünkre lehetnek szeretteink.

---

[1] Részletesebben lásd a cikksorozat 2. részét: https://minoritykids.sk/a-munka-es-a-maganelet-egyensulya-ii/

[2] A családtagok állapotváltozása alatt értem azt a természetes folyamatot, mely során pl. a gyerekek felcseperednek, saját családod alapítanak, elhagyják a szülői házat; a szülőkből nagyszülők lesznek; a szülők, nagyszülők nyugdíjba vonulnak, elhaláloznak; stb.

[3] A mediátor pártatlan, semleges közvetítő. Nem vonódik be a felek konfliktusába, hanem közöttük középen állva segíti elő azt, hogy mielőbb és minél jobban megértsék egymást. A Minority Kids csapatában is található egy ilyen szakember, Mészáros Krisztina személyében.