A munka és a magánélet egyensúlya

Negyedik ipari forradalom, digitalizáció, mesterséges intelligencia, gyors változások, folyamatos alkalmazkodás, elöregedő társadalom, alacsony gyermekvállalási kedv, koronavírus – ez a 21. század, a világ, amely körül vesz minket. 

A negyedik ipari forradalom (Ipar 4.0) napjait éljük, melynek alapja a digitalizáció és a hálózatosítás. Az emberiség történetében a 18. században történt meg először, hogy a technika robbanásszerű fejlődésnek indult. A gőzenergia felhasználása, a mechanizáció alapjaiban változtatta meg az akkori gazdasági és társadalmi életet. Ilyen volumenű innovációra a 19. és a 20. évszázadban is sor került (második és harmadik ipari forradalom): míg az előbbinél az elektromosság és a gyártósorok hoztak áttörést a termelésben, addig az utóbbinál a számítógépek és az automatizáció. Jelenleg a különböző információs és kommunikációs technológiák hálózatosítása, azaz egymással való összekapcsolása folyik. Így jönnek létre a különböző digitális technológiák felhasználásával az ún. okos gyárak, raktárak, irodaházak, otthonok stb., melyek egymással kommunikálni tudó, gyakran önálló döntéshozatalra is képes eszközökkel, gépekkel vannak/lesznek felszerelve.

A legújabb, vagyis a negyedik ipari forradalom – az elődeihez hasonlóan – fenekestül felforgatta/ felforgatja az emberek szakmai és magánéletét.

Egyes borúlátó előrejelzések szerint az okos munkahelyeken a robotok fogják elvenni az emberektől a pozíciójukat, így rengeteg munkahely megszűnik majd. Más szakemberek kicsit pozitívabban vélekednek a jövőről: Elismerik, hogy szakmák, munkakörök fognak megszűnni, illetve átalakulni, de ugyanakkor rengeteg új professzió és pozíció születik helyettük. Egy 2018-ban megjelent cikk szerint 2022-től Kelet-Közép-Európában az adatelemzőket, automatizált gépek kezelőit, mérnököket, szoftver- és applikációfejlesztőket illetve közösségi oldalak specialistáit fogják a leginkább keresni, legnagyobb veszélynek pedig a kétkezi gyártósori munkások, az ügyfélszolgálaton dolgozók, a könyvelők és a sofőrök munkája lesz kitéve. (Forrás: https://korkep.sk/cikkek/gazdasag/2018/10/07/ezeket-munkakorokat-iteli-halalra-iv-ipari-forradalom-szlovakiai-allasok-fele-veszelyben-van/)

Meg kell barátkoznunk azzal a ténnyel, hogy a versenyképességünk és a munkahelyünk megtartása céljából egyre gyakrabban kell majd különböző tanfolyamokon, tovább- és átképzéseken részt vennünk. Felnőttként, anya/apa, feleség/férj szerepben már nem annyira egyszerű a tanulás, mint a közoktatásban eltöltött diákéveink alatt volt. Idő, pénz, energia. Hogyan tudjuk mindezeket összeegyeztetni a családi életünkkel és a munkahelyi feladatainkkal?

Az okos eszközök részeseivé váltak/válnak mindennapi életünknek. Ma már teljesen természetes, ha valakinek okostelefonja, okosórája, okostévéje, okos notebookja van, ha a szobában önjáró porszívó végzi a házimunkát, vagy a kertben robotfűnyíró kaszálja a füvet. Pár éven belül már azon sem leszünk meglepődve, ha például az ablakokban smart virágcserepekbe lesznek ültetve a virágok, vagy ha a parkokban okos padokon fogunk ücsörögni.

A 21. század legújabb vívmányainak hála már nem vagyunk annyira helyhez kötve, kényelmesen, otthonról vagy akár egy kávézó sarkából is tudjuk a munkánkat végezni. Mindezek az eszközök nagyban megkönnyítik az életünket, ám ügyelni kell arra, hogy okosan használjuk őket, nehogy élősködőkké váljanak. Ha okosan csináljuk, időt és energiát spórolhatunk meg, így több jut ezekből a családunkra. Ugyanakkor pont az ellenkező hatást is ki tudják váltani, időrablókká válhatnak, munkamániássá változtathatnak minket. „Még hamar válaszolok erre az e-mailre és vacsorázunk.” vagy „Fel kell hívnom gyorsan az egyik kliensemet, aztán pancsizunk.” Ismerősek ezek a szituációk? Gyakran a „csak 5 perc és itt vagyok” órákig is eltart. És mi megint azt vesszük észre, hogy éjfél van, a család alszik, ma is alig tudtunk beszélgetni, holnap korán kelünk és ismét kialvatlanul kezdjük a napot. 

A társadalom elöregedésének problematikája nem új keletű dolog, már a múlt században is ismert volt ez a demográfiai jelenség, amely napjainkban egyre inkább gyorsuló ütemet vesz fel: Az életszínvonal növekedésének következtében javulnak a halálozási mutatók (az emberek egyre magasabb életkort élnek meg), viszont lényegesen kevesebb gyerek születik, így a társadalomban dinamikusan növekszik az idősek (65 éven felüliek) száma és aránya. Mindezek eredményeként egyre kevesebb aktív korúnak (15-64 éves korcsoport) kell eltartania minél több 65 év feletti embertársát. Az eltartók és az eltartottak közötti természetes egyensúly felbomlik, a munkavállalók közterhei és a kormányzati kiadások (többek között a nyugdíjköltségek és az egészségügyi ráfordítások) növekednek, a nyugdíjkorhatár kitolódik, az alacsony nyugdíjösszegek pedig sokakat a keresőtevékenység folytatására kényszerítenek.

Régen megszokott volt, hogy míg a szülők dolgoznak, a nagymama és a nagypapa vigyáz a gyerekekre. Ma már a kitolódott nyugdíjkorhatárnak és az alacsony nyugdíjösszegeknek köszönhetően a nagyszülők is gyakran még munkába járnak, kevesebb idő jut az unokázásra, a gyerekeket nincs kire bízni. Gyakori, hogy az anyukák az ilyen szituációk miatt nem tudnak visszatérni a munkapiacra, a munkaügyi hivatalban regisztráltatják magukat. A dolgozó szülőknek is nem egyszer fejtörést okoz csemetéik felügyeletének megoldása, míg ők műszakban dolgoznak vagy túlóráznak, esetleg másodállással próbálják növelni havi bevételeiket.

Jelenleg egy világjárvány közepén (elején? végén?) próbáljuk élni mindennapjainkat. A COVID-19-ről számtalan elmélet és vélekedés látott napvilágot: egyesek szerint nem is létezik, mások úgy gondolják, hogy nagyon is valós és veszélyes vírus – és még sorolhatnám. Bármi is legyen az igazság, egy dolgot bátran kimerek jelenteni: a koronavírus fenekestül felforgatta az otthoni és a munkahelyi életünket, ezidáig ismeretlen élethelyzetekbe sodort minket. Hogy hogyan fog alakulni az életünk a következő hónapokban és években, nem tudom. Abban viszont biztos vagyok, hogy egyre nagyobb szükségünk lesz az olyan személyiségtulajdonságokra, mint az optimizmus, kritikus gondolkodás, rugalmasság, kreativitás.

Ahogy látjuk és tapasztaljuk, a szakmai és a magánéletünk közti harmónia megteremtése nem is olyan könnyű feladat. A 21. század dinamikusan változó és fejlődő világában nap mint nap új kihívásokkal találjuk magunkat szemben. Nagyrészt rajtunk múlik, mit kezdünk ezekkel az (élet)feladatokkal, illetve hogy a (fentebb is leírt) társadalmi és gazdasági folyamatokra mennyire tudunk rugalmasan reagálni.

Bár a munkánk és a magánéletünk közötti egyensúly megteremtésében és fenntartásában mi játsszuk a főszerepet, nem elhanyagolható a szűkebb és tágabb értelemben vett családtagjaink jelenléte sem. A folytatásban a mai kor családformáit (teljes család, csonka család, mozaikcsalád), illetve a családban betöltött különböző (tradicionális és nem hagyományos) szerepeket fogom elemezni. Anya mint családfenntartó, apa mint háztartásbeli? Ki vigyáz a gyerekekre? Ki(k) végzi(k) a házimunkát? Mennyire tud az idősebb generáció (nagyszülők, dédszülők) szerepet vállalni a család életében? Ezek mind-mind aktuális, minket érintő kérdések.