A munka és a magánélet egyensúlya- Bevezető rész

Munka és magánélet – az emberi lét két legfontosabb területe. Egy átlagos felnőtt személy idejének nagy részét valamilyen kereső tevékenységgel tölti ki, valamint a különböző privát ténykedéseknek (családdal töltött idő, pihenés, hobbi stb.) szenteli. De vajon: Összeegyeztethető a két terület? Létezik egyensúly a szakmai és a magánélet között? Ha igen, akkor milyen módon alakítható az ki, és ki(k)nek a felelőssége megteremteni azt? Ilyen, s ehhez hasonló kérdések sorozatára igyekeznek válaszolni azon cikkek, tanulmányok és könyvek, amelyek a fenti témát érintve jelennek meg.

A nemzetközi szakirodalom az 1960-70-es években kezdett el behatóbban foglalkozni a tárgyban szereplő témával. Ekkor jelent meg a work-life balance kifejezés is, mely a magyar írásokban a „munka-magánélet egyensúlya“ vagy a „munka-család egyensúlya“ szóösszetételben fordul elő a leggyakrabban. Én az előbbi fordítást/magyar megnevezést preferálom, így a továbbiakban ezt fogom használni.

Egyes koncepciók szerint a privát és a szakmai életünk élesen elkülönül egymástól, nincs átjárás,nem befolyásolja az egyik a másikat(szegmentációs teória).Ennél kicsit pesszimistábban fogalmaznak a konfliktus elmélet hirdetői.Szerintük a két tartomány teljes mértékben összeegyeztethetetlen, szemben állnak egymással, s ennek következtében feszültségeket generálnak.Léteznek olyan koncepciók is (spillover és határelmélet), melyek szerint a munkahely és a magánéleti szféra között meghúzódó határvonalak átjárhatóak, a két terület interakcióban van egymással.

A munka átszűrődik a privát életünkbe, és fordítva is igaz: a magánéletünkben jelenlévő történések is éreztetik hatásukat a szakmai létünkben. Természetesen mind a két esetben beszélhetünk pozitív és negatív minőségű ráhatásról. A spillover és a határelmélet abban különbözik egymástól, hogy míg az előbbi passzív elszenvedőként tekint az egyénre, addig az utóbbi aktív, a két tartomány egyensúlyát kialakítani és fenntartani képes résztvevőként értelmezi a személyt.

Személy szerint hozzám legközelebb az utóbbi elgondolás áll, ugyanis vallom azt, hogy saját életünket, sorsunkat (bizonyos határokig) aktívan tudjuk alakítani, befolyásolni. Így a munka és a magszféra közötti egyensúly megteremtésénél is elsősorban az egyénen áll, hogy lehetőségeihez mérten milyen döntéseket/lépéseket hajlandó meghozni/megtenni. Természetesen nagy szerep jut mindebben a szűkebb és tágabb értelemben vett családnak is, így pl. a házastársnak, a gyerekeknek, a nagyszülőknek, a keresztszülőknek stb. Ki miben mennyit tud/hajlandó segíteni? Fontos kérdés továbbá, hogy a munkavállaló milyen munkakörben dolgozik, és a munkaadó mennyire köteleződik el dolgozók pszichoszociális jóllétének megteremtése/növelése mellet? Nem elhanyagolgató a szűkebb és tágabb értelemben vett gazdasági és társadalmi környezet sem, amelyben élünk. Az elmúlt években, évtizedekben rengeteg változáson ment keresztül a világ, s nekünk igen csak meg kellett (és folyamatosan kell) izmosítani azt a készségünket, amelyet úgy hívunk, hogy: alkalmazkodóképesség.

Mivel egy nagyon összetett témáról van szó, ezért úgy döntöttem, több részre bontom a mondanivalómat, egy újabb publikációsorozatot alkotva ezzel: A következő cikkemben a 21. századi modern világról fogok írni, pontosabban arról a gazdasági-társadalmi közegről, amelyben a mindennapjainkat éljük. Alacsony gyermekvállalási kedv, elöregedő társadalom, nyugdíjkorhatár kitolódása, digitalizáció, globalizáció, több generáció együtt élése. Fontosabb jelenségek, amelyek tárgyalása nélkül nehéz lenne beszélni a munka és a magánélet egyensúlyának témájáról.
A folytatásban a mai kor családformáit (teljes család, csonka család, mozaikcsalád), illetve a családban betöltött különböző (tradicionális és nem hagyományos) szerepeket fogom elemezni. Anya mint családfenntartó, apa mint háztartásbeli? Ki vigyáz a gyerekekre? Ki(k) végzi(k) a házimunkát? Mennyire tud az idősebb generáció (nagyszülők, dédszülők) szerepet
vállalni a család életében? Ezek mind-mind aktuális, minket érintő kérdések.
Egyre több vállalat ismeri fel, hogy a családbarát munkakörnyezet pozitív hatással van a dolgozók teljesítményére, elégedettségére. Hogyan is néz ki pontosan egy családbarát munkahely? Milyen hozadékai vannak – egyéni, családi, vállalati, társadalmi szinten? Mit értünk atipikus munkavégzés alatt? Ilyen, s ehhez hasonló kérdésekre igyekszem választ adni a negyedik részben.
Végezetül kitérek egy nagyon is aktuális, szinte minden kisgyermekes családot érintő témára, ez pedig az anyák gyermekgondozási szabadság alatti/ utáni munkatevékenysége/ munkanélkülisége.

A fentieket összefoglalva tehát úgy gondolom, hogy: (1) a szakmai és magánéletünk összeegyeztethető, s bár (2) ez nem könnyű feladat, az (3) egyén a megfelelő hozzáállásával, döntéseivel és cselekedeteivel, valamint (4) a külső tényezők figyelembe vételével (szűkebb és tágabb értelemben vett család, munkaadó, társadalmi és gazdasági környezet), eredményesen kivitelezheti azt.