A mese segítő szerepe – 2.rész

A meseterápia napjainkban egyre gyakrabban alkalmazott terápiás módszer, gyermekek és felnőttek körében egyaránt. A művészetterápia egyik ága, tulajdonképpen abból kifejlődött, személyiségfejlesztő módszer.Elméletének kidolgozása többek között Boldizsár Ildikó 4 nevéhez fűződik. A meseterápia azon a felismerésen alapul, hogy minden élethelyzetnek megvan a maga mesebeli párja. A mese megtanít arra, hogyan lehet meghaladni korlátainkat, hogyan lehet megoldásokat találni egy egyensúlyvesztett helyzetben.A szerző szerint a mesékben benne van annak a lehetősége, hogy mindazt, ami a világban rosszul működik, meg lehet változtatni.

   Boldizsár  azzal folytatja gondolatmenetét, hogy a meséknek megnyugtató, simogató, vigasztaló hatásuk van, ami jórészt a mesemondó személyének köszönhető. Pusztán a mesehallgatás olyan folyamamtokat képes elindítani, amit nevezhetünk lélekfrissítésnek. A mese olyan helyszínekre viszi el az embert, hol ritkán jár, a tudattalanba, az ősképek birodalmába. Ez a merítkezés egy olyan agyi funkció segítségével történik meg, amelyet a mindennapokban minimális üzemmódban működtetünk, a jobb agyféltekével. A mese a lélekfrissítés és a jobb agyfélteke működésbe hozása mellett konkrét megoldásokat is kínál, megtanít arra, hogy lehet ellentétes érzelmekkel megbírkózni, megtanítanak arra, hogyan elválni, elszakadni valamitől vagy valakitől, vagy éppen hogyan lehet tartós kapcsolódásokat létrehozni.
  Antalfai Márta  a Kincskereső meseterápiás módszer kidolgozója könyvében szintén rámutat arra a tényre, hogy a népmeséket az évszázadok kollektív tudata csiszolta, ezért a legtisztább formában tartalmazzák az emberiség ősi bölcsességeit. A szerző azzal folytatja, hogy a régi korok embere nem csupán szórakozásból mesélt, hanem azért, hogy a mesékben föllelhető bölcsességek segítségével választ találjon saját kérdéseire. A mesék szimbolikus képeikkel és cselekményeikkel nagyon mély, intuitív tudást és sejtéseket jelenítenek meg az élet misztériumáról, a lélekben lejátszódó folyamatokról.

 A Kincskereső Meseterápiás Módszer

  Antalfai Márta klinikai szakpszichológus, művészet – és meseterapeuta a Kincskereső Meseterápiás Módszer  megalapítója Jung svájci pszichiáter munkásságán keresztül került kapcsolatba a mesék gyógyító hatásával. A módszer abból a megállapításból indul ki, hogy a mesékben szimbolikusan megjelennek az emberlét nagy kérdései és a válaszok is. Antalfai Márta szerint a népmeséket évszázadok kolektív tudata csiszolta, a legtisztább formában tartalmazzák az emberiség ősi
bölcsességeit. Ez a tudás az egyes életszakaszok feladataira és választási szituációiravonatkozik. A mesék lényegében választ adnak minden olyan kérdésre, mellyekkel életünk során találkozunk (testvérféltékenységtől kezdve a szülőktől való leválásig, az életfeladat/hivatás megtalálása, párválasztásig).
Antalfai szerint a gyógyító erő a végkifejletben rejlik. A mese megoldása mindig pozitív, a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig büntetését, tehát a korábban felbomlott harmónia visszaáll. A mese ezáltal hitet tesz amellett, hogy akármilyen nehézséggel találjuk szemben magunkat, ha készek vagyunk erőfeszítéseket tenni, megtaláljuk azt, amit kerestünk.
A mesehős az úton mindig talál segítőtársakat, de a hangsúly mindig a személyes erőfeszítésen van, ugyanis az utat egyedül kell bejárnia. A mese erkölcsi rendje arra is tanít, hogy a helyes választás csak a másokkal összhangban való cselekedet lehet, tehát az ember nem pusztán saját érdekeit tartja szem előtt.

Antalfai Márta  egyetért Boldizsár Ildikó mesekutatóval abban, hogy a mesék lényegében választ adnak minden olyan kérdésre, mellyel életünk során szembesülünk, a testvérféltékenységtől kezdve a szülőktől való leválásig. Ezért a meseterápia abból a felismerésből indul ki, hogy az emberi lélekben felmerülő konfliktusok szimbolikus formában megtalálhatóak a mesékben is.

A cikk szerzője Kantner Éva, a meseterápia meghonosítója Csallóközben, számos önismereti mesecsoport (gyermek és felnőtt egyaránt) vezetője, valamint írásait olvashatjuk a Vasárnap hetilap Lélek című rovatában.