Dominika, a tettrekész iskolapszichológus
Kocsis Dominika pszichológia szakon végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Jelenleg iskolapszichológusként dolgozik, így nagyon sok időt tölt a gyermekekkel és segíti őket nehézségeik megoldásában. Mindemellett nagyon szeret írni, megragadni egy-egy témát, és tanácsot adni az adott jelenséggel kapcsolatosan. Szabadidejében sokat olvas, sportol, de főként olyan tevékenységeket végez, amelyek során létrehozhat valamit – legyen az kertészkedés, főzés, írás. Úgy gondolja, így olyan produktumokat hagyhat hátra, melyekre emlékezni tud és jobb esetben mások is emlékezhetnek rá – így is segíthet az embereknek.
Hogy kötődsz Minority Kids projektünkhöz, hogy ismerted meg?
A Minority Kids projektet teljesen véletlenül, álláskeresés közben fedeztem fel, és nagyon felkeltette az érdeklődésemet, mivel a gyermekekkel és a gyermekneveléssel kapcsolatos témák mindigis érdekeltek. Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor megkerestek ezen bemutatkozó cikk megírása kapcsán, mivel érinthetek olyan témákat, amelyek esetleg megválaszolatlanok lehetnek a szülők számára.
Milyennek látod a családok, anyák és gyermekek helyzetét szlovákiai magyar viszonylatban?
Mivel eleve egy kisebbségi helyzetről beszélünk, ez önmagában megnehezíti a választ. Fontos, hogy a családok megtartsák elveiket és mindemellett törekedjenek arra, hogy gyermekeik később minél könnyebben megküzdhessenek a kettősséggel, az őket érő ingerekkel. A gyerekeket mindenképpen fel kell készíteni ezekkel a megpróbáltatásokkal kapcsolatosan.
Milyen tapasztalatod van magyar, vagy más kisebbségben élő szülőkkel, anyukákkal illetve gyerekekkel, ott ahol élsz? Hogy élnek, mi foglalkoztatja őket?
Ha csak a nyelvi kisebbséget veszem figyelembe, ma már elmondhatom, hogy két nézőpontból is lehetőségem volt megvizsgálni ezt a kérdést. Mivel Szlovákia keleti régiójából származom, ahol nagyobb részben élnek szlovák nemzetiségű emberek, a szülők elvárják, hogy gyermekeik alkalmazkodjanak, inkább beolvadjanak a többségbe, de természetesen itt is vannak kivételek. Sok szülővel találkoztam, aki inkább szlovák iskolába adná a gyermekét egy szebb jövő reményében, hogy később ne kelljen átélnie azokat a kellemetlenségeket, amelyeket esetleg ők maguk elszenvedtek. Saját és mások tapasztalataiból is bátran mondhatom, hogy ezen a környéken a magyar és szlovák különbség számtalan incidens melegágyaként szolgál, ez több területen is megmutatkozik: egészségügyi ellátásban, ügyintézésben és még sorolhatnám azokat a helyeket, ahol nem könnyítik meg a szlovákul nem anyanyelvi szinten beszélő emberek mindennapjait.
Mivel nemrégiben költöztem Dunaszerdahely környékére, lehetőségem nyílt egy másik, teljesen más nézőpontot is figyelembe venni. Az itt élő emberek többsége magyar nemzetiségű, mernek önmaguk lenni. A szülők bátran nevelik gyermekeiket a magyarságra, magyar hagyományokat követnek és ezeket büszkén vállalják, ezeket az értékeket adják át gyermekeiknek, ezáltal csökken a bennük lévő bizonytalanság, amely az előzőleg említett régióval szemben teljesen ellentétes. Tehát a fő kulcs, a hatalom, amely a szülők kezében van nem más, mint a biztonságra való nevelés, a kibontakozásra való törekvés hangsúlyozása, és annak figyelembevétele, hogy a gyermekek bátran lehetnek azok, akik lenni szeretnének.
Mi hajt előre a napi teendőknél? Van életmottód?
Mint minden embernek, nekem is vannak lustább és produktívabb napjaim. Megtörténik, hogy délig ki sem mászok az ágyból, egész nap sorozatokat nézek és csokit majszolok, és ez néha elengedhetetlen, mert megmelengeti a lelkem, ilyenkor mentálisan pihenek. Minden nap egy új lehetőség számomra, szeretem, amikor a nap végén el tudom mondani, hogy valamit hozzáadtam akár a saját, akár mások életéhez. Legyen ez önfejlesztés, tanácsadás, sport vagy akár főzés, már elértem valamit, amire büszke lehetek és nem mondhatom azt, hogy aznap semmit sem csináltam.
A jelenlegi helyzet talán másképp hat az emberekre, a karantén első néhány hetében lusta voltam és demotivált. Aztán ráébredtem arra, hogy ez hosszútávon így nem működhet. Tudom közhelynek tűnhet, de megtanultam meglátni a lehetőségeket és pozitívumokat, mert másképp egyszerűen nem lehet átvészelni egy nehéz időszakot. Megtanultam nézőpontot váltani és elfogadni azt, hogy egy nehéz időszak is rejthet magában fel nem fedezett előnyöket. Az elmúlt néhány hónapban több időt töltöttem a családommal, mint amennyit az elmúlt 6 évben, és ezért hihetetlenül hálás vagyok, ez adott erőt a pozitív életszemlélethez. Nem utazgathatok? Na és? Ezt az időt eltöltöm olvasással, írással, önfejlesztéssel, képzésekkel, sporttal, munkával és még sorolhatnám mennyi dologra jutott időm, amire másképp nem feltétlenül szánhattam volna. Tehát összességében ez az én életmottóm, amelyet a jelenlegi sajnálatos helyzetnek köszönhetek, vagyis megtanultam, hogy hálásnak kell lennem minden áldott napért és a lehető legtöbbet kell kihoznom magamból. Ezt kívánom minden embernek, hogy megtalálja önmagát és kiteljesedhessen az életében.
Sokszínű vagy, ez tény. Mit érzel a különböző szegmensekkel kapcsolatban és mit gondolsz, ezek közül a szakmai szerepeid közül melyik áll hozzád legközelebb most?
A fejlesztés és a pszichológiai tanácsadás amely hozzám a legközelebb áll. Szeretek emberekkel foglalkozni és segíteni őket a nehézségeik leküzdésében, illetve a munkámból kifolyólag iskolapszichológusként működöm, amely az egyik valóra vált álmom. Imádom a gyerekeket, szeretek velük lenni, segíteni nekik, akár a tanulási nehézségeikben, akár a fejlesztésükkel kapcsolatosan. Mindemellett a délutáni órákban gyermekfelügyeletet vállalok, ha a szülőknek éppen más teendőjük akad. A másik nagy szerelmem a sport, mivel alapelvem, hogy a test és lélek egységesen határozzák meg az egészséges egyént.
Hogy néz ki egy átlagos napod?
A délelőttömet a munkahelyemen töltöm, majd hazaérve picit megpihenek, ez fontos, hogy feltöltődjek és produktívan folytathassam a napom. Ilyenkor megnézek egy filmet, iszom egy kávét, kutyázok picit, ez utóbbi talán számomra a legfontosabb, mert ilyenkor annyi szeretetet kapok, hogy majd kicsordul a szívem. Ezután elvégzem a házimunkát, majd jöhetnek a pszichológiai konzultációk, sajnos most csak online formában. Ha van időm olvasok, tanulok, és ha tehetem minden nap sportolok, mert ez tölt fel igazán energiával és így később sokkal jobban is alszom, kipihentebben kezdem az következő napot.
Úgy gondolod, hogy a nők – az anyák képesek alakítani, esetleg megváltoztatni, jobbá tenni a világot maguk körül? Ha igen, hogyan?
Perszehogy úgy gondolom. A nők szuperhősök, mindent beleadnak, hogy a gyermekeiknek a lehető legjobb legyen. Egy anya képes csak igazán hatni a gyermekére, a szülés és az első néhány év olyan köteléket alakíthat ki az anya és gyermeke között, amely egész életében befolyásolja a gyermeket, majd később felnőttet. Ennek a köteléknek a milyensége szerint neveljük majd gyermekeinket generációról generációra. Meghatározza, hogy milyen értékrendet tanítunk nekik, hogyan formáljuk személyiségüket, miként választanak párt és hogyan viselkednek párkapcsolataikban, küzdenek meg a problémáikkal és még sorolhatnám. Ezeket mind a szülőkkel való kapcsolat, főként az anyai kötelék határozza meg.
Mik az igazán szívmelengető témáid , amiket feldolgozol munkád során?
A szülői nevelési stílus és bánásmód, a szülő és gyermek kötődési stílusa, ennek hatásai a párkapcsolati kötődésre, szülői érzelmek, testképpel kapcsolatos szorongás és ennek hatásai, média hatásai, szexuális zaklatás, online zaklatás – talán ezek azok a fő témák, amelyekkel a legszívesebben foglalkozom, de érdekel még a művészetterápia, sportpszichológia egyaránt.
Mit tanultál meg a gyermekektől? Mit tervezel a jövőben a aktivitásaid kapcsán?
Megtanultam mellettük újra gyermeknek lenni. Megtanultam, hogy ahhoz, hogy valakit megértsek, másképp kell szemlélnem a világot, főként ha gyermekekről van szó.
A jövőben szeretném a szülők szempontjait is megvizsgálni, ha lehetőség nyílik akkor akár csoportos beszélgetéseket rendezni, mert így a szülőknek is lehetőségük lenne új perspektívákat megismerni, tanácsokat adhatnak és kaphatnak egymástól, és valamelyest betekintést nyerhetnének más családok életébe, mindennapjaiba. Ezenkívül érdekel a csoportos kommunikációs készségfejlesztés gyermekek és felnőttek esetében egyaránt, ennek megvalósítása szintén a jövőbeli terveim között szerepel.
Mit szeretnél üzenni portálunk olvasóinak? Mivel online tanácsadó oldal vagyunk, szívesen fogadunk tanácsot bármilyen témával kapcsolatban, ami a gyermeknevelést segítheti.
Elsősorban azt szeretném üzenni, hogy bátran merüljenek bele egy-egy témába, ha kérdésük van, merjék azokat feltenni legyen az bármivel kapcsolatos, mert a megválaszolatlan kérdések nem vezethetnek megoldásra. A kérdés nem lehet rossz, de a fel nem tett kérdés már sokkal inkább.
