„Énidő helyett mi-idő” – vallja Bíró Huszár Ági

Ági összefogó címszava egy olyan jelenben élő, tudatos anyuka képét tükrözi, aki még tudja mik azok a valódi értékek. Bíró Huszár Áginak nagyon sokat köszönhetünk a projektben, mivel a megjelenés minősége ugyanolyan fontos, mint annak tartalma, vagy mennyisége. Nagyon alapos, megbízható és őszinte együttműködő munkatárs, szinte a kezdetektől ismeri és követi oldalunkat. Úgy érzem, mégha a háttérben is marad mint blogger, munkája ugyanolyan fontos, mint maga az írás. Ezért is tartottam fontosnak, hogy ismerjétek meg közelebbről Ágit, akinek nagy szerepe van abban, hogy mi hogyan jelenik meg nyelvi és nyelvtani A valós életben pedig Ági hiteles pedagógus, anya és társ, aki hobbi szinten kreatív kézművesi is. Nemrég pedig saját hangját és tudását kamatoztatva az Ügyes vagy c. fejlesztő programot indította útjára. Most portálunkról, a gyerekekről és ehhez kapcsolódó gondolatairól beszélgettünk vele.

1. Hogy kezdtél a Minority Kidsnek projektünkben dolgozni?

Az internetnek köszönhetően figyeltem fel a Minority Kids munkájára. Egyre gyakrabban találkoztam a projektben részt vevők írásaival a közösségi oldalon, és a weboldalra kattintva feltűnt, hogy az írások egy része nem volt korrektúrázva, vagyis nyelvtani hibákat véltem felfedezni. Iskolás koromban nagyon szerettem a nyelvtant, és sokat olvasok, ezért felajánlottam a segítségemet a projektvezetőnek, Bott Domonkos Lívinek, aki szívesen fogadta, hogy nyelvi korrektorként bekapcsolódjak a Minority Kids munkájába. (szerk. megj.- a projekt 2015-ben önkéntesek munkájaként kezdődött )

2. Milyennek látod a családok, anyák és gyermekek helyzetét?

Az anyasági szabadságon lévő nők egy időre a társadalom erősebb sodrásából kikerülnek, ugyanis a babázás időszakában intenzíven a családról való gondoskodás áll az életük fókuszában. A mai anyák ezt már tudatosan megváltoztatják. Hangsúlyozzák, hogy szükségük van énidőre, és megkeresik azt a fórumot, lehetőséget, tevékenységet, ami miatt azt érzik, hogy anyaként is aktív felnőtt életet élnek. Nagyon sok a lehetőség, hogy az anyák és kisbabáik közösségbe járjanak, de sajnos a nagycsaládok nem igazán működnek, ugyanis sok nagyszülő még nem tud időt és energiát szakítani az unokáikkal való foglalkozásra. Pedig a kisbaba óriási öröm, amellett, hogy lemondásokkal jár az anyaság, apaság, nagyszülőség. Szerintem a gyereknek szüksége van empátiával, örömmel odaforduló felnőttekre, hiszen az első pár évben intenzíven alakuló személyiségét ez pozitívan befolyásolja. Én azt gondolom, hogy az énidő helyett a mi-időre kell koncentrálni, ha szülővé válunk.

3. Milyen tapasztalatod van magyar, vagy más kisebbségben élő szülőkkel, anyukákkal illetve gyerekekkel? Hogy élnek, mi foglalkoztatja őket?

Nagyon sok jó példát látok, amikor a szülők mindent megadnak a gyermeküknek: minőségi időt, közös élményeket, a saját tudásának átadását, a mindennapi teendők megtanítását. Nem hiszem, hogy ez a kisebbségi léttel függ össze, inkább az adott család értékrendjével. Jó látni, amikor a kicsik azt is megtapasztalják a családon belül, hogy Szlovákiában magyarnak lenni érték és megbecsülendő. Amikor a szülő arra is gondot fordít, hogy a gyerek rajta keresztül tanuljon a történelmünkről és hagyományainkról. A mai gyerekek számára teljesen nyitott a világ, és a kisebbségi lét erősítheti őket abban, hogy bárhol a világban magyarként is tudnak majd boldogulni. Szerintem a gyerkőcnek pozitív előjellel kell arról beszélni, hogy más nyelvű emberek is élnek körülöttünk, fenn kell benne tartani a kíváncsiságot a szlovák vagy angol nyelv iránt, és jó példát kell mutatni arra, hogy más nyelvű, nemzetiségű emberekkel is lehet sikeresen együttműködni, együtt játszani vagy később együtt dolgozni. Jó lenne, ha a kisebbségben élő szülők fontosnak tartanák a magyar nemzeti értékek továbbadását. Nemcsak attól lehetünk elégedettek, ha anyagilag mindenünk megvan, de attól is, ha a személyiségünk része egy biztos nemzeti hovatartozás érzése.

4. Mi hajt előre a napi teendőknél? Van életmottód?

A családom és a kisfiam létéből merítek erőt a napi teendőkhöz. Örülök nekik és szeretem őket, és ha erre gondolok, elérzékenyülök, majd megnyugszom, hogy van kiért előre menni. Szeretek hazaérkezni a munka után, és velük lenni, vagy tenni valamit azért, hogy a család jól érezze magát. Tavasztól szeretek az udvaron, a kertben tevékenykedni, a kerti munka teljesen kikapcsol. Az is előre hajt, ha valamit megígérek, és tudom, hogy azért tenni kell, hogy meglegyen az eredmény. Életmottóm nincs, talán az jut eszembe, amit a nagymamám szokott mondani: mindennel törődni kell. Ha az a feladatom, hogy erről vagy arról gondoskodjak, máris jól érzem magam.

5 Sokszínű WOWMOM vagy, ez tény. Mit érzel a különböző szegmensekben  és mit gondolsz, ezek közül a szakmai szerepeid közük mi áll legközelebb hozzád most?

Sok mindennel foglalkoztam eddigi életem során, de WOWMOM-nak nem érzem magam. Az anyaság teljesen természetes dolog, igaz, hogy a legnagyobb csoda, ha gyereke születik az embernek, de nem érzem azt, hogy csak az én érdemem, hogy van időm az anyaság mellett másra is. Mellettem áll a férjem, sokat segít a család, és én hálás vagyok nekik, hogy úgy lehetek anya, hogy közben dolgozom is. Az egyik munkahelyem a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, ahol egy népzenei adattárban dolgozom, illetve jelenleg napközis tanító néni is vagyok a hegyétei alapiskolában. Az adattárban jó bezárkózni a számítógép elé, a népdalok közé, mégis közelebb érzem magamhoz a gyerekekkel végzett munkát. Biológia szakos tanárként végeztem, és mostanában jövök rá, hogy hiányzik a biológia, mint tantárgy, amit tanítottam. A gyerekekkel való munka számomra testhezálló, még akkor is, ha a nevelés része nagyon nehéz, amit jelenleg a napköziben érzékelek.

6. Hogy néz ki egy átlagos napod?

Korán kelek, a reggeli rutin után elviszem a fiam az óvodába. Délelőtt a népzenei adattárban dolgozom, délután az alapiskolában. A nap hátralevő része akkor a legjobb, ha nem kell a városban intézkednem, és van energiám dolgozni a ház körül, főzni, tornázni, játszani, olvasni, beszélgetni. Otthon nagyon ritkán netezek, jól esik leszakadni a világhálóról, és valóságos problémákkal foglalkozni: meg kell-e öntözni a fákat, le kell-e szedni az epret, átjöhet-e a szomszéd kislány egy közös játékra… Egyre jobban értékelem az élet apró örömeit.

7. Úgy gondolod, hogy a nők – az anyák képesek alakítani esetleg megváltoztatni a világot maguk  körül?

Szerintem minden ember képes változtatni, de elsősorban a saját életén és a dolgokhoz való hozzáállásán. Legyen ez az ember nő vagy férfi. Egyre jobban hiszek abban, hogy a kis változások, változtatások a legfontosabbak. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a dolgok és az emberek nagyon keveset változnak, és az is jó sokáig tart, mire beindul valamiféle javulás. Az emberek többsége nem tud őszinte lenni sem magával, sem másokkal szemben. Mintha az emberek bizalma egymás felé egyre csak kopna, és ezért nem hallgatják meg mások véleményét, és nem hajlanak a változtatásra, ha másik ember mondja nekik a lehetőségeket. Talán a példamutatás a jó út, ha úgy élek, ahogy szeretném, hogy a gyerekem éljen. És talán az apró példák nagy hullámokká nőnek, ahogy a vízbe dobott kő egyre nagyobb körívben mozgatja meg a környezetét.

 8

8. Mit tanultál meg gyermeked kapcsán?

A gyermekemtől és a pedagógia kapcsán megismert gyerekektől azt tanultam meg, hogy nagyon fontos az értő figyelem, a szeretetteljes szigor, a pozitív visszajelzés, a következetesség és az is, hogy ha magammal rendben vagyok, akkor a gyerekekkel is könnyebb boldogulni. Rugalmasságot, játékosságot, kreativitást is tanultam a gyerekektől. Azt is megtanultam, hogy ők sokáig ösztönlények és egocenrikusak. Mindegyiküknek vannak alapvető személyiségvonásaik, amelyeket el kell fogadni, és rajtuk keresztül el kell fogadni a családjuk értékrendjét is. Rájöttem arra, hogy a nevelésben két fél a meghatározó tényező, hiszen a gyerek ugyanúgy hoz dolgokat a szituációba, mint a felnőtt.

9. Mit tervezel a jövőben a aktivitásaid kapcsán?

A jővőt illetően mostanában nem tervezek változtatást a tevékenységeimmel kapcsolatban, aztán meglátjuk, hogy mit hoz az élet. Huszonöt évesen nem gondoltam volna, hogy gyerekem lesz, és azt sem terveztem, hogy napköziben fogok dolgozni, de így hozta az élet.

10. Mit szeretnél portálunk olvasóinak üzenni? Mivel online tanácsadói oldal vagyunk, szívesen fogadunk tanácsot bármilyen témával kapcsolatban, olyan téren, amivel foglalkozol, ami a gyermeknevelést segítheti.

A legfőbb tanácsom a szülőknek és a gyerekeknek, hogy kapcsolják ki a digitális kütyüket, és nézzenek körül a valóságban, szerezzenek minél több igazi élményt: nyírják le a füvet, főzzenek együtt, menjenek el kirándulni, fagyizni, fürdeni, látogassák meg a nagyit, zenéljenek, labdázzanak, gyurmázzanak, és főleg sokat beszélgessenek. Ne rohanjanak mindig valahová, éljék meg a jelent. Naponta többször öleljék meg a szeretteiket és mosolyogjanak egymásra.