A Z és az alfa generáció

Okostelefon, táblagép, laptop, internet – eszközök, amelyek nélkül a mai gyerekek és fiatalok szinte már el sem tudják képzelni az életüket: hozzátartoznak személyiségükhöz, az egész lényükhöz. Nem is csodálkozhatunk ezen, hisz egy olyan világba és évezredbe születtek bele, amelynek alapjává a digitalizáció vált. De kik is ők valójában? Hogyan hat az ő és az őket nevelő szülők, pedagógusok mindennapjaira az elektronikus forradalom?

Manapság egyre többet lehet olvasni a Z és az alfa generációról. A szakirodalom az előbbi jelzővel illeti azokat a gyerekeket, akik 1995 és 2010 között születtek, az utóbbi csoportba pedig azokat sorolja, akik 2010 után látták meg a napvilágot. A digitális forradalom a 90-es évek elején kezdődött, vagyis robbanásszerű fejlődésnek indult az infokommunikációs technológia, melynek következtében egyre elterjedtebbé vált a különböző elektronikai és kommunikációs eszközök használata. Az előző generációkkal szemben a mai gyerekek, illetve fiatalok már ebbe az új világba születtek bele (digitális bennszülöttek), számukra nem jelent problémát az újabbnál újabb technológiák alkalmazása. Az előbb felsorolt változások következményeként teljesen másként dolgozzák fel az információkat, eltérő módon gondolkoznak és viselkednek, mint szüleik és nagyszüleik.
Egyes szakemberek szerint az érintőképernyő széleskörű elterjedésével (2010-es évek eleje) egy új nemzedék van születőben (alfa generáció), melynek tagjai szinte már a világrajövetelük pillanatától kezdve kapcsolatban vannak az ilyen jellegű kütyükkel, és már hamarabb tudják kezelni ezeket, minthogy felállnak. Hogy az elektronikai eszközök ilyen korai jellegű használatba vétele pontosan milyen hatással van/lesz gyermekeink fejlődésére, azt most még nem tudják megmondani a kutatók, pár évet (évtizedet?) várnunk kell. A Z generációról viszont már most rengeteg információnk van, így a továbbiakban róluk lesz szó.
Az elmúlt évek során megszaporodtak a róluk szóló írások, amelyek magyar szakemberek tollából származnak. Én Schäffer Beáta A legifjabb titánok című művét emelném ki mindezek közül, méghozzá azért, mert nem csak egy általános leírást ad a Z generációról, hanem az oktatásukkal és a jövőbeli munkavállalásukkal kapcsolatos kérdéseket is górcső alá helyezi.

A szerző szerint a mai fiatalok szinte:

folyamatosan csüggnek a neten, egyszerre több tárgyat is használnak, kényelmesek, szeretik a szabadságot és a kötetlenséget, türelmetlenek, hiányzik belőlük a kitartás, azonnali jutalomra vágynak. Előszeretettel használják a különböző közösségi oldalakat, könnyedén ismerkednek, és felszínes barátságokat kötnek (akár vadidegenekkel is). Erősségnek számít náluk a tájékozottság, a logikus gondolkodás, a digitális intelligencia, a gyorsaság és a kreativitás. Az előző generációkhoz képest több időt töltenek az oktatásban, információszerzés céljából inkább a világhálóhoz és a kortársaikhoz fordulnak, a nyomtatott anyagokhoz egyre ritkábban nyúlnak, az elektronikus tartalmakat helyezik előtérbe. Teljesen megváltoztak a tanulási szokásaik, s ez nagy kihívást jelent a pedagógusok és az oktatással foglalkozó szakemberek számára. Szeretik a játékosságot, az élmény alapú tanulást, értékelik, ha partnerként tekintenek rájuk, és ha folyamatos visszajelzést kapnak. Az oktatásnak egyre interaktívabbnak és élményszerűbbnek kell lennie, a pedagógusoknak gondolkodó embereket kell nevelniük, olyanokat, akik a hatalmas információáradatból ki tudják szűrni a számukra szükséges, valós alapú adatokat, tényeket.

És hogy néz ki egy Z barát munkahely? Mindenképpen digitalizált, vagyis az infokommunikációs technológiák alkalmazása magas fokú, így az okostelefonok, a táblagépek, a közösségi oldalak és a különböző appok használata természetes. A munkáltatók szemléletéből nem hiányozhat a rugalmasság sem, így például az atipikus foglalkoztatási formák, gondolok itt a részmunkaidőre, a távmunkára, az otthoni munkavégzésre, a munkakörmegosztásra, a kötetlen munkarendre. Fontos, hogy a vezetők az ifjú generáció tagjait partnerekként kezeljék, folyamatosan kommunikáljanak velük, visszajelzést adjanak nekik. A fent leírtak alapján jogosan fogalmazódik meg szülőben és pedagógusban egyaránt a következő kérdés:

Hogyan neveljük jól az új nemzedéket?

Véleményem szerint abból kellene kiindulnunk, hogy egy netgenerációról van szó, vagyis olyan gyerekekről és fiatalokról, akik
szinte egész nap az internethez vannak kapcsolódva, és számtalan infokommunikációs eszközt használnak. Javasolnám, hogy már egész kiskortól kezdve neveljük őket az internet felelősségteljes és tudatos használatára. Ebben a témában több online kiadvány is elérhető, ilyen például a Hogyan beszéljünk a gyerekkel az internetről? című szülői tájékoztató is. Bár a Z generáció tagjai már az online kommunikációt részesítik előnyben, beszélgessünk velük minél többet személyesen, és bírjuk rá őket arra, hogy ezen kontaktusok idejére mellőzzék a kütyük használatát. A tanítási órákra próbáljuk meg bevinni a szórakoztatva tanítást, a játékosítást és a vizuális ingereket, ezen kívül lényeges, hogy partnerekként kezeljük őket, hallgassuk meg a véleményüket.

Ahogy láthatjuk, az új nemzedék tagjai az eddig megszokottól eltérő nevelési stílust igényelnek – kisebb-nagyobb próbatétel elé állítva ezzel a szülőket, pedagógusokat. Aki még több választ szeretne kapni a neveléssel kapcsolatos kérdéseire, bátran tartson velem a következő hónapokban is.

A cikk szerzője, PhDr. Molnár Péter, emberi erőforrás szakértő. Az írás korrektúra után került megejelenésre.