Gyerekkel a nyár III.- Nem kirándulás, csak épp máshol vagyunk együtt

Ezzel a megfogalmazással találkozunk több, vicces megjegyzéseket is tartalmazó „anya-oldalon”, és ha belegondolunk, ez a kijelentés nincs messze a realitástól. Idillikus kép lenne: a tengerparton, feltett lábakkal, könyvvel a kezünkben fekszünk és élvezzük a napsütést. A valóság azonban más: a kétgyerekes utazás lehet öröm és élmény, és ugyanúgy lehet túlélő tábor vagy épp extrém erőket és türelmet próbáló játék. Adhatunk néhány tippet, hogy hogyan lehet elviselni a meleget, és hogyan lehet a semmittevés és aktív nyár fogalmát összeegyeztetni. Az idén egy tengerparti és egy fővárosi élménnyel is gazdagodtunk.

Bár a tipikus „nyaraló hét” augusztus utolsó két hete, mi nem bírtuk tovább június utolsó heténél. Kiruccantunk. Mindössze kétszer sikerült átlépni az országhatárt, hogy jó európai lévén valamennyire használjuk az útlevelünket. Nem is gondoltam volna, hogy a határ átlépése a mai világban ennyire gyermek-függő helyzet, ha a horvát tengerpartról van szó. Ugyanis két napja a szomszédasszony hazatért a nyaralásból, mivel a határnál jöttek rá, hogy a kis kétévesnek bizony otthon maradt az útlevele.

Horvát tengerpart – ami a legközelebbi

Amikor külföldre utazunk kisgyerekekkel, akkor sem kell nagy csodára számítani. Az igaz, hogy az ellátás és a környezetváltozás felüdít, de senki sem állítja át a gyerkőcök beépített óráját, azaz a hosszú alvásokról inkább mondjunk le. A horvát tengerpart a hozzánk legközelebbi tengeri úti cél, ha Szlovéniát nem számoljuk bele a 35 km-es tengerpartocskájával. Nagyon gyermekbarát partok vannak az istriai tengerparton is, nem kell hozzá Dalmáciába utazni, bár ott vitathatatlanul égszínkék tenger vár ránk. Úti célunk idén Krk szigetének Malinska városa volt, amelyre vonatkozóan (Úszorról indulva) a Google térkép hat és fél óra hosszú utazást mutat, de „megnyugtatok” minden kétgyermekes családot, hogy a tizenegy óra hosszú út is normában van. A horvát benzinkutak turistabarátok, a horvátok pedig gyermekbarátok. Jó választás, szép és élményekkel teli kirándulás lesz a végeredmény.

Budapest, te csodás

A budapesti Tarzan Parkot kicsik és nagyok figyelmébe egyaránt ajánljuk. A Placcs placc és a többi attrakció valóban jó mókát kínál kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Elviselhetetlen forróság esetén többet ér, mint egy városnézés. Persze ez sem maradhat ki, mert a vár, a metró és a sárga villamosok bizony maradandó élményt nyújtanak. Talán annyi megjegyzésem azért indokolt, hogy egy hároméves jobban örül a városnézésnek, mint egy kisbaba. Az utazás milyenségéről pedig röviden ennyit mondanék: egy gyerekkel – simán belefér az önmegvalósítás, az én-idő lehetősége, viszont kettővel – túlélés. Ugyanis amikor a két gyerkőc alvóideje sosem találkozik, mint ahogy a vonatok elrobognak egymás mellett, akkor bizony az én-idő legtöbbször átalakul nyár-anya-énidővé. De ennek is megvan a szépsége. Más szemüvegen keresztül látjuk a világot. Napszemüvegen keresztül. Gyermeknapszemüvegen keresztül. Amely rózsaszín és napos, vidám és olyannyira őszinte, hogy elgondolkodtat.

Kevesebb filmet, több napnyugtát

Miért pont a napnyugtát említem? Nyugtával dicsérd a napot, mondják. Hiszen gyönyörű esti rutin, ha számba vesszük azt, ami aznap történt. Vagy naplót írunk, nyári gyereknaplót, minden nap egy új utazást megörökítve. Ha csak a szomszéd faluban voltunk aznap, ha csak a kismedencében a kertben, akkor is a lényeg, hogy együtt vagyunk. A számítógépet egy időre kikapcsolhatjuk, a kötelességek pedig majd újra kezdődnek. Addig is tanulhatunk gyermekeinktől: örülni a nyárnak, nevetni, dinnyézni, főtt kukoricát enni, napraforgókkal fényképezkedni – más dolgunk nem is kell, hogy legyen.

Mit tanulhatunk gyermekeinktől?
–  türelmet, türelmet és türelmet,
–  animációt, azaz kreatív programalkotást gyorsan és rögtönözve,
–  énekeket, verseket, mondókákat, esetleg új dalokat költését,
–  más látásmódot és főleg pozitív meglátást, amit lehet, hogy a hétköznapokban felnőttként nem is vennénk észre, de velük igen,
–  végeláthatatlan beszélgetéseket, sok „miért“ kérdéssel minden napra,
–  hétköznapi témák felfedezését az éppen megtörtént eseményekkel kapcsolatban, így mi is nyitott szemmel járunk
–  gyerekszáj-idézeteket (néha elfelejtem leírni és már jön is a következő „beszólás“)
–  új barátokat szerezni,
–  új helyeket felfedezni, amelyeken bár korábban jártunk, mégis másképp látjuk őket,
–   becsülni a nagyszülőkkel töltött időt.

Összegezve: a nyár melege nemcsak kinn, de benn a szívekben is ott van, minden anya és család nyári programjának összegzése után pedig arra jöhetünk rá, hogy jó együtt felfedezni a világot.