MARIANNA, három az egyben: egészségről, zenéről, életről beszélgettünk
WOWMOM sorozatunkban további aktív tagunk Marianna mutatkozik be, mindig egy „csodanőt” szeretnénk bemutatni, aki a projekthez kapcsolódik valamilyen formában. Február 16-án az Aranymetszés verséneklő duó lemezbemutató koncertjére került sor a dunaszerdahelyi NFG klubban, majd március 3-án a somorja Mozi kávézóban is. Mindkettőre készültem. Kétgyerekes kifogás…Amit Marianna megért remélem.
Gálffy Hodosy Marianna rezidens orvos, énekes és nem utolsó sorban portálunk, a Minority Kids bloggere, a márciusi Vasárnapban olvashatjátok írását az egészséges gyermeklábbeliről.
- Gratulálunk a lemezbemutatóhoz. Milyen volt az esemény, maga a lemezbemutató, és hogy ünnepelt a duó?
Köszönöm, jól sikerült. Megtelt az NFG-klub, barátok, ismerősök és új arcok is voltak a közönség soraiban, élveztük a zenélést, a hangulatot.
- Hogy választottad a mi projektünket? Mikor hogy kerültél a Minorityval (szerk meg. Minority Kids, ezek mi vagyunk és a választ talán tudjuk is) szakmai kapcsolatba?
Hát, őszintén szólva már nem emlékszem pontosan. Rémlik, hogy valamelyik játszóházban beszélgettünk az alternatív oktatásról, ami engem akkoriban intenzíven foglalkoztatott, és talán onnan indult a közös munka. (szerk.megj. – ez így is volt). A bíztatásodra elkezdtem erről a témáról írogatni.
- Mit érzel a 3 különböző szegmens (orvostudomány, zene, irodalom) közül mi áll legközelebb hozzád? Jól érzem, hogy az éneklés? Miért pont az éneklés mikor kezdődött? Hogy lehet mindezt gyerek mellett? Két gyerek mellett?
Ez nehéz kérdés, de talán nem rangsorolnám ezeket a területeket. Alapvetően az a típusú ember vagyok, akinek mindig kell valamit csinálnia. Nem igazán szeretek tétlenül ülni, és ha elfáradok valamilyen munka során, azt egy másik fajta tevékenységgel pihenem ki. Az a legfontosabb, hogy azt csináljam, amit igazán szeretek – márpedig sok mindent szeretek -, csak a helyes egyensúly megteremtése marad hátra. Énekelni és táncolni mindig is imádtam, ilyen pályáról álmodoztam. Iskolás koromban jött az olvasás szeretete, igazi könyvmoly voltam, sok más tinédzserhez hasonlóan novellákat, újságcikkeket, verseket írtam. Ugyanakkor nem gondoltam, hogy a későbbiekben is fogok írással foglalkozni. Az orvosi pálya pedig egy eléggé hirtelen és merész döntés eredménye volt, többször meg is inogtam az egyetem alatt, úgy éreztem, mégsem nekem való, de mostanra úgy gondolom, jó úton vagyok. A rehabilitáció (amire szakosodok) rendkívül érdekes, sokrétű, és az embert teljes egésznek tekinti. Ráadásul a zeneterápia is beletartozik! Ha már így visszakanyarodtam a zenéhez, hadd válaszoljak a kérdés másik felére is. Komolyabban tini koromban kezdtem ezzel foglalkozni és énektanárhoz járni. Az egyetem alatt több zenekarban is megfordultam, pop- és rockdalokat énekeltem. Szerencsés vagyok, hogy a szüleim támogatásának köszönhetően munka és gyerekek mellett is tudtam folytatni a zenélést, de nem egyszerű, komoly szervezést igényel ez az életvitel.
- Milyennek látod az anyák és gyermekek helyzetét Szlovákiában? Szempontjait vizsgálod anyukaként, ill. mint a orvos szakember szemszögéből?
Azt gondolom, hogy a 21. századi anyukák helyzete nagyon nehéz, nem csak Szlovákiában, hanem az összes fejlett államban. Már nincsenek nagycsaládok, a nagymamák dolgoznak, kevés a segítség, az anyákra válogatás nélkül ömlik az információ – szakemberek, más anyák vagy csak úgy bárki tollából, szájából – , és sokszor maguk sem tudják, mit és hogyan tegyenek, mivel etessék gyerekeiket, hogyan neveljék őket. Szerintem sokszor kevés az önbizalmuk is, ami által az egész családra ráül egyfajta negatív hangulat, elégedetlenség. Kisebbségiként, vagy vegyes családok esetében felmerülhet egy további kérdés: elég jó lesz-e a gyermeknek, ha magyar az anyanyelve és magyar intézményekbe fog járni? Számomra nem kétséges a válasz, de sajnos gyakran találkozok ilyen gondolatokkal is.
Rehabilitációra szakosodó orvosként azt látom, hogy a technika lassan, de biztosan leépíti a testet. A gyerekek túl sokat nézik a tévét, túl korán kezdik nyomogatni a kütyüket, ezáltal kevesebbet mozognak, máshogy fejlődik az agyuk és az izomzatuk is, és várhatóan sokkal korábban lesznek hátgerinc- és ízületi problémáik, mint a mostani felnőtteknek.
- Milyen tapasztalataid vannak magyar, vagy más kisebbségben élő anyukákkal? Hogy élnek, mi foglalkoztatja őket?
Elég sok anyukával sikerült megismerkednem az anyasági szabadságom alatt, és azt tapasztaltam, nagyon igyekeznek, hogy jól csinálják. Hogy megfeleljenek a kor elvárásainak, a legjobbat adják gyermekeiknek. Szerintem csodálatra méltóak, hiszen legtöbben egymaguk csinálnak mindent: egy személyben anyák, feleségek, dolgozók, házvezetőnők, szakácsnők, takarítónők, fejlesztőpedagógusok, és még sorolhatnám…
- Úgy gondolod, hogy a nők – az anyák képesek megváltoztatni a világot maguk körül akár zenével, irodalommal akár, mint orvosok vagy a szakmátokban?
Azt gondolom, igen, hisz minden kicsiben kezdődik. Sok kicsi pedig sokra megy. Egy anya, mint már említettem, rendkívül sokoldalú, hozzá van szokva, hogy szigorúan be kell osztania az idejét (ha néha egy picit pihenni is akar), empatikus, jobban ki meri mutatni az érzelmeit, mint egy férfi. Egyebek mellett ezek a tulajdonságok nagyon jó vezetővé teszik a nőket – anyákat.
- Mi motiválja az Aranymetszést? Mariannát, az orvost? Mi hajt előre az írásnál? Mik a kedvenc témáid?
Az Aranymetszés, mivel férjemmel ketten alkotjuk, sajnos mindig az utolsó helyre szorul a munka, a családi teendők és a többi zenekar mögött. Szerencsére külső tényezők folyamatosan hajtanak minket, mint például felkérések, pályázatok, fesztiválok, amikre érdemes és kell is készülni, új dalokat alkotni. A lemez feljátszása kivétel, az belső késztetés volt, szerettük volna rögzíteni az elmúlt évek alkotásait, legalábbis egy részüket. A Bethlen Gábor Alap megadta ehhez a kellő pénzügyi támogatást és a határidő révén a megvalósítást is elősegítette.
Orvosként az motivál, hogy szeretném egyre jobban megismerni az emberi test és lélek működését, hogy segíteni tudjak a betegeken. Majdnem minden nap olvasok valamit ebben a témában.
Ami az írást illeti, arra az anyasági leteltével kevesebb időm maradt, de szívesen nekifogok, ha valami foglalkoztat. Kezdetben az alternatív oktatással foglalkoztam, Vekerdy és más pszichológusok nyomán próbáltam megfejteni és mások elé tárni, miért lehet az jó, és miért szenvedtek/szenvednek sokan a mai iskolarendszerben. Legutóbb viszont saját „cipődilemmám” adta az ötletet, amikor arról írtam, hogyan válasszunk megfelelő lábbelit gyermekeinknek.
- Hogy néz ki egy átlagos napod mint csodaanyának?
Korán kelek, 6 körül, csendben kisurranok a nappaliba, hogy ne keltsem fel a gyerekeket, főzök egy teát, kicsit élvezem a csöndet, végiggondolom az aznapi teendőket. Megreggelizek, rakodok, elkészülök, majd felkeltem Misit, etetés-öltöztetés végeztével 7 után elviszem őt a bölcsibe, de előtte még felébresztem a férjemet, aki Zsoltikát viszi oviba 8-ra. Én munkába, azaz a kórházba megyek, ahol jelenleg délig dolgozom, utána felveszem Misit a bölcsiben, együtt megyünk apukámhoz ebédre. Evés után elaltatom őt, amíg alszik, azalatt intézem a levelezésemet, tanulok, olvasok, bevásárolok, intézkedek, zenével foglalkozok, mikor mire van épp szükség. Fél 4-kor megyek Zsoltikáért, elhozom őt az oviból, picit még játszunk apuéknál, aztán hazamegyünk, játszunk, vacsorázunk (néha főzök, de általában száraz vacsi van), aztán 8 után fürdés, 9 körül alvás. Ha nem alszok el a gyerekekkel, akkor este még teszek-veszek, olvasok.
- Azok számára, akik még nem olvasták írásaidat, nem tudhatják, hogy az alternatív oktatás kérdése foglalkoztat itt a weben is leginkább. Van szlovákiai magyar alternatív oktatás?
Van, még ha nem is hallottunk idáig szlovákiai magyar Waldorf- vagy Montessori-intézményről. Meglepődtem, amikor rájöttem, több helyi magyar állami intézményben is zajlik alternatív oktatás, csak nincs nevén nevezve. Vannak ügyes, jól képzett pedagógusaink, csak elszórtan. Ők komoly munkával és meggyőződéssel teszik a dolgukat, különböző módszerekkel érve el, hogy a gyerekek megtanulják, ami elő van írva, közben pedig élvezzék a folyamatot, gyakorlati tudással gazdagodjanak, jobb emberré váljanak. Nekem dióhéjban ez jelenti az alternatív oktatást.
- Mit szeretnél portálunk olvasóinak “adni” írásaidon és gondolataidon keresztül? Mivel online tanácsadói oldal vagyunk, szívesen fogadunk tanácsot bármilyen témával kapcsolatban, amivel foglalkozol.
Szerettem volna kicsit bemutatni az alternatív oktatást, azt hiszem, ez sikerült – igazából egy kisebb mozgalom szerveződött e köré. A jövőben szeretnék az egészség megőrzésével kapcsolatban írni, hogy a felnövekvő generáció minél kevesebbszer szoruljon kórházi kezelésre.
Ezt nagyon jó egy orvos szájából hallani. Fő az egészség. Jöjjön az utolsó kör, azaz a 10 WOWINFO egyszavas gondolat, ami a közös rész minden interjúnknál a rovatban.
- Jobb – vagy balkezes? jobb
- Matematika vagy nyelvek? Is-is
- Foci vagy hoki? foci
- Kutya vagy macska? kutya
- Könyv vagy TV? könyv
- Tervek vagy véletlen? alapvetően tervek, de mostanában sokszor inkább a sorsra hagyom magam
- Férfiakkal vagy nőkkel dolgozol együtt gyakrabban? A zenei világban férfiakkal, a kórházban inkább nőkkel
- Sütés / főzés / más? Jobban szeretek főzni.
- Romantika vagy kaland? kaland
- Utazás vagy passzív kikapcsolódás? Mindkettő jöhet.
A rengeteg sok ötlethez, hobbihoz, munkához, ami hivatás, két gyerkőchöz és sok közös blog cikkhez kívánok erőt és kitartást a csapat nevében. S remélem a személyes találkozó is közeleg a készülő új motivációs találkozónkon, vagy egy következő Aranymetszés alkalmával. Esetleg ott, ahol találkoztunk is, egy dunaszerdahelyi játszóházban. Addig is sok sikert kivánok!
