Jucus, aki imád dadusnak lenni

Pajor Judit, dadus, bébiszitter, a Fun and Care gyermekfelügyelet tulajdonosa. Végzettségét tekintve angol, magyar nyelv és irodalom szakos tanár. De csak lenne…Mert ő álmodott egy nagyot. Váltott, és milyen jól tette. Egy gyerekorientáltabb, szabadabb munkát választott, épített ki magának fokozatosan. Előtte nyelviskolában szerezte tapasztalatait, ahol kicsi gyerekekkel foglalkozott. Majd jött a nagy projekt, ami ma már valóság. Célja, hogy szolgáltatásai által minél több családnak tudjon segíteni, akár a napi teendők elvégzésében, akár abban, hogy a szülők a gyerekek mellett egymásra is időt fordíthassanak. A kisgyerekek világa az ő világa.

1. Kedves Jucus, kérlek elmondanád hogy kezdtél a Minority Kids projektünkben működni?

Több ízben láttam a projekt facebook oldalán posztokat gyerekekről, nevelési módszerekről, tanácsokról és sokszor megszólítottak ezek az írások. Nagyon megtetszettek a témák, amelyekkel ez a csapat foglalkozik, és gondoltam, jelentkezem én is, hátha hasznomat tudják venni majd valahogy. Először Veress Anitával vettem fel a kapcsolatot, mivel őt ismertem előzőleg, majd Bott Domonkos Líviával találkoztam, hogy megbeszéljük a részleteket a projekttel kapcsolatban.

2. Milyennek látod a családok, anyák és gyermekek helyzetét?

Mivel babyszitter vagyok, legtöbbször olyan családokhoz megyek segíteni, akik nem győznek a munka mellett pl. bevásárolni, intézkedni, és szeretnének egy kis időt kettesben tölteni a párjukkal. Nagyon jellemző az is, hogy mivel a nagyszülők még dolgoznak, esetleg messze laknak, egyáltalán nem tudnak kit megkérni a szülők, ha segítségre van szükségük. Ilyenkor jövök én a képbe.Általában az apa dolgozik többet, az anya pedig
a munka mellett most, főz, takarít. Én abban hiszek, hogy ha valakinek van fél napja, hogy elintézze a dolgait, amin aztán már nem kell agyalnia, vagy a gyerekeket magával rángatnia az intézkedés során, sokkal nyugodtabban és koncentráltabban tud később a gyerekével foglalkozni.

3. Milyen tapasztalatod van magyar, vagy más kisebbségben élő szülőkkel, anyukákkal illetve gyerekekkel? Hogy élnek, mi foglalkoztatja őket?

Ismerek több olyan családot, akik kisebbségként élnek más országokban, és mondják, hogy szinte mindenhol találni a saját nemzetükhöz tartozó embereket. Léteznek éttermek, más közösségi helyek, ahol lehet ismerkedni, barátkozni. Abszolút jó véleménnyel vannak a külföldi életükről, ugyanakkor nagyon szívesen járnak haza, és a gyerekek is tudják az anyanyelvüket, a magyart. Ez szerintem nagyon szép dolog és rettenetesen fontos, hogy a gyerekeinkkel is megtanítsuk az anyanyelvünket.

4. Mi hajt előre a napi teendőknél? Van életmottód?

Maga az élet motivál, főleg az, hogy ilyen csodának a részese lehetek. Az hajt előre, hogy a céljaim által jobban megismerhetem a világot és a világban lévő embereket.

5. Hogy néz ki egy átlagos napod?

Felkelés után tornázok, reggelizek, megyek a gyerkőceimhez ide-oda, közben a szabad óráimban elintézek pár dolgot, főzök, ha kell, majd egy másik családhoz megyek. Esténként a vacsora után filmezéssel, olvasással, sétával, beszélgetéssel töltöm az idő a párom társaságában. Gyakran megyünk barátokat, rokonokat látogatni. Nálunk mindig zajlik az élet.

6. Úgy gondolod, hogy a nők – az anyák képesek alakítani esetleg megváltoztatni a világot maguk  körül?

Szerintem teljes mértékig, bár erre épp úgy képes egy férfi is. Azt mondják, hogy először mindig a nőnek kell kitalálni a dolgokat, elindulnia az úton, és a férfi utána követni kezdi, viszont sokkal hamarabb be is fejezi az adott feladatot, mert ő egyszerűbb lélek, mint mi. Ez egy ilyen természeti törvény, amit ha megértünk és elfogadunk, sokkal könnyebben tudjuk élni a mindennapjainkat.

7. Mit tanultál meg „gyermekeid” kapcsán? Mit tervezel a jövőben a aktivitásaid kapcsán?

Azáltal, hogy sok gyerekkel vagyok körülvéve, sokat is tanulok tőlük. Hihetetlen milyen kitartás, könnyedség, odaadás és öröm van bennük. Ők azok, akik igazán mindig a jelenben élnek. Sokszor rácsodálkozok, hogy bizonyos helyzetekben, ha én is úgy reagálnék, ahogy ők, sokkal egyszerűbb életem lehetne. Úgyhogy ilyenkor aztán hazamegyek és igyekszem a mindennapokba beültetni a tőlük tanultakat. Ugyanígy figyelem a szülőket is, azt, hogy hogyan nevelnek, dicsérnek, szidnak. Kíváncsian fürkészem, hogy egyes megnyilvánulásaik hogyan hatnak a gyerekekre. Azon elmélkedem, hogy a későbbiekben ezek hatásai hol ütik majd fel a fejüket. Számomra ezek nagyon érdekes és fontos dolgok, egyrészt mert egyre több gyerek vesz körül, másrészt mi is a családalapítás küszöbén állunk, és szeretném, hogy a saját gyerekem minél egészségesebb legyen, úgy testileg, mint szellemileg és lelkileg is.

8. Mit szeretnél portálunk olvasóinak üzenni? Mivel online tanácsadói oldal vagyunk, szívesen fogadunk tanácsot bármilyen témával kapcsolatban, olyan téren, amivel foglalkozol, ami a gyermeknevelést segítheti.

• A gyerekek viselkedése mindig a szülők problémáit tükrözik, ezért fontos önmagunkkal szemben az őszinteség és az önkritika.
• A legtöbb szülőnél hiányzik a következetesség, ami aztán a gyereknél teljesen ellehetetleníti a normális viselkedést.
• Egy család életében a minőségi időnek, a dicséretnek és a szeretet kifejeződésének kulcsfontosságúnak kellene lennie.