Kifogások helyett megoldások
Kifogások? Én úgy hívom őket: a mentális szörnyek, amelyek akkor jelennek meg, amikor éppen megoldásokra lenne szükségünk.
Ha van egy célunk, és nagyon szeretnénk elérni, akkor mindent megteszünk ennek érdekében és megoldásokra koncentrálunk. Ugyanígy működik az ellentéte, tehát, ha valamit nagyon nem szeretünk, kényszerből csinálunk, vagy esetleg félünk tőle, akkor kifogásokat keresünk. Megjelennek a mentális szörnyecskék, amik elveszik a bátorságunkat, elbizonytalanítanak, visszaterelnek a komfortzónába, elvakítanak minket és lerombolják az önbizalmunkat. „Rábeszélnek”, hogy válasszuk a könnyebbik utat, és ezzel elkerüljük a hibázás lehetőségét, a csalódást és a visszautasítást. Akkor jelennek meg igazán, amikor mélyponton vagyunk.
„A legjobb módszer, hogy boldoggá tegyük önmagunkat, ha másokat boldoggá teszünk. A legjobb módszer, hogy boldoggá tegyünk másokat, ha önmagunkat boldoggá tesszük.”
(Gretchen Rubin
Ilyenkor szükség van egy jó tündérre, aki segít nekünk. Én ezt hívom pozitív gondolkodásnak. Pozitív hozzáállás nélkül nagyon nehéz előre jutni, hiszen pontosan ez segít leküzdeni a stresszt, és ha jól érezzük magunkat, több lehetőséget látunk céljaink elérésére, kreatívabbak leszünk. Persze vannak dolgok, amiket nem tudunk befolyásolni, de a legtöbb problémára létezik megoldás, csak az a kérdés hogy a szívünk legmélyén, mennyire szeretnénk megoldani az adott helyzetet. Néha nem is olyan bonyolult a probléma és a megoldása, mint amennyire mi magunk a fejünkben bonyolítjuk, és ahogy elméletben akadályokat görgetünk az utunkba. Ilyenkor kell feltenni a kérdést: Tényleg hagynunk kell, hogy a szörnyecskék eluralkodjanak rajtunk? Ennyire gyengék vagyunk, hogy nem tudjuk leküzdeni őket?
Véleményem szerint, az életben semmi sem történik véletlenül, és minden úgy működik, mint egy mágnes. Magunkhoz vonzzuk a jó dolgokat, ha pozitívan gondolkozunk, és ugyanúgy a rossz dolgokat is, ha mindig borúlátók vagyunk, és így nem várhatunk pozitív eredményt. Tehát minden a fejben dől el. Egyáltalán nem könnyű kimászni egy mély gödörből, vagy kitartóan harcolni az álmainkért. Néha nehéz felállni, megmozdulni, tovább lépni, de a megoldás kulcsát saját magunkban kell keresnünk. Senki nem fogja tálcán kínálni a lehetőségeket, sikereket, örömöket. Magunknak kell kiaknázni, mindazt, amire szükségünk van. Hiába szidjuk a körülöttünk levő embereket, a rendszert, hiába panaszkodunk állandóan, nem lesz megoldás, amíg mi magunk nem teszünk érte valamit.
Melyek a leggyakoribb elhárító mechanizmusok? Mások kritizálása (lehúzása),gyűlölet, pletyka, irigykedés, rosszindulat, verbális és nonverbális agresszió. Mindezt azért teszik az emberek, hogy a saját lelküket megnyugtassák. Önmegfigyelés helyett mások megfigyelésére koncentrálnak, és ezzel felesleges energiákat vesznek el maguktól. Ezzel saját magukat mérgezik, betegítik, mert a probléma nem fog megoldódni, újra és újra visszaköszön, és a lélek számára hosszútávon egyre megterhelőbb lesz. Mindenki egyszerű emberként jön a világra, nem születik híresnek, vagy hősnek, hanem saját maga alakítja az életét (képességei, céljai, álmai, motivációi, segítői) alapján.
A hibákból is tanulunk, és a kudarcok is előre visznek minket. Minden embernek megvan a maga keresztje, senkinek sem habos torta az élete, mert a kocka fordul, egyszer fent egyszer lent. Azonban mindig van ok hálásnak lenni, és köszönetet nyilvánítani azoknak, akikre számíthatunk.
Arra kell törekednünk, hogy a múlttal kapcsolatban elégedettek legyünk, boldogok legyünk a jelenben, és velünk legyen a szép és jó jövő reménye.
Végül megemlíteném azt is, hogy a pozitív gondolkodásról szóló szakirodalom olvasgatása, hallgatása is segíthet a pozitív gondolkodásban, sokat tanulhatunk belőle, de sok esetben lerágott csontként vesszük azokat a mondatokat, amiket olvasunk vagy hallunk. Ez azért van, mert nem belülről jönnek a motivációs gondolatok, hanem más emberek által megírt, elmondott szövegektől várjuk a segítséget. Ez is azt bizonyítja, hogy magunknak kell kialakítani az életvezetési mottóinkat, amelyek minket irányítanak. Ne mástól várjuk a csodát! Ehhez kell egy nagy adag önismeret valamint felelősségvállalás saját tetteinkért és döntéseinkért. Lehet az életet pozitív gondolatokkal is élni, minden apróságban meg lehet látni a szépet és a jót. Példát vehetünk a kicsikről: a gyerekek azért látják a csodát, mert hisznek benne.
A sok kicsi sokra megy. Ez a mondás ebben az esetben is érvényes, ugyanis apró, pozitív lépésekkel eljuthatunk a nagyobb sikerekhez is, csak járjunk nyitott szemmel és nyitott szívvel.
