A mese segítő szerepe 4. rész

Az alábbiakban Szőtsné Karkus Zsuzsanna foglalkozástervét szeretném összefoglalni, mely a speciális gyermekotthonban nevelkedő fiatalok körébe került megvalósításra. Karkus Zsuzsanna Boldizsár Ildikó Metamorphoses Meseterápiás Módszerét használta fel az egyes foglalkozástervek elkészítésénél. A metamorphoses meseterápia lényege, hogy a mesét nem csupán segédeszköznek tekintjük a kívánatos változásokhoz, hanem konkrét léttapasztalásra lehetőséget nyújtó viszonyítási alapnak is, amely komplex módon kapcsolja az embert önmaga nemesebb részéhez és a világ gazdagságához.

Szőtsné a speciális gyermekotthonban életre hívott mesecsoporttal azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a fiatalok a népmesék segítségével térképezzék fől a világ, s benne önmaguk működését, és a példaként bemutatott mesei világ segítségével találják meg saját konstruktív szerepüket az életben. A mesék feldolgozása során lehetőségük nyílik arra, hogy a teremtő
gondolkodással újrakonstruálják az önmagukról alkotott képet, új életutakat, helyes irányokat jelöljenek ki önmaguk számára, és felfedezhessék az ehhez szükséges erőforrásaikat. A foglalkozásokra havi egy alkalommal kerül sor, biztosítva ezzel, hogy alkalomról alkalomra legyen elég érési idő a csoporton történtek feldolgozásához.  A csoport vezetéséhezkét csoportvezetőre van szükség. A csoportok ideje alkalmanként 3 óra. Tehát a délelőtt folyamán 20-25 perc a bevezetés, ráhangolódás szakasza, majd ezt követi a mesehallgatás és feldolgozás. Szőtsné szerint elengedhetetlen feltétel, hogy ne a gyerekotthonban, hanem egy külső helyszínen valósuljanak meg a foglalkozások. A csoport, össszetételét tekintve olyan
kamasz fiúkból áll, akik egyrészt addiktológiai problémával (pszichoaktív szereket használó
vagy alkoholfüggő) másrészt magatartási zavarokkal küzdenek. Problémáik alapja egyértelműen a családi kapcsolatok hiányában, vagy patológiás működésében keresendő. Ez az a közös pont, ahonnan a gyermekottohonban élő fiatalok kriminalizálódása indul, s ahol magatartási zavaraik gyökere található.
A mesecsoport időtartama fél év, ez havonta egy-egy alkalom, esetenként 6 foglalkozást jelent. A foglalkozások tematikája a következő:

 Kezdetben volt a semmi – visszatérés a kezdetekhez.
  A helyes irányok meghatározása
  Akadályozó tényezők leküzdése
 A belső erőforrások felfedezése
 A szülői örökségek átformálása, az eddig negatívumként megélt tartalmak erőforrássá
való átalakítása
 Elindulás az új célok felé

   A foglalkozások mindig ugyanazzal a rítussal kezdődnek. Segítségével a fiatalok ráhangolódnak a mesékkel való munkára. Ilyen rítus például a mesebirodalomba való beléptetés. Minden alkalommal ugyanaz a rítus kerül felhasználásra, az ajtó egyik oldalán lóg egy fekete tarisznya, s az ajtónál a csoportvezető megkéri a résztvevőket, hogy ebbe a tarisznyába dobják bele, amire nincs szükségük, amit le szeretnének tenni, vagy el szeretnének hagyni az életükből. Kifelé menet pedig egy arany színű zsák lesz az ajtón, ebből kivehetik azt, amire éppen szükségük van, amit magukkal szeretnének vinni. Megérkezés után találós kérdésekkel, szólásokkal, közmondásokkal és azok megfejtésével folytatódik a foglalkozás. A foglalkozás végén pedig záró kérdéssel engedik el a fiatalokat. Mi az, amit elviszel ma a meséből? Lehet ez egy szó, egy mondat, egy mozdulat, egy kérdés stb.

A meseterápia szélesebb körben való elterjedése nagyban hozzásegítené a pedagógusokat a gyermekekkel való hatékonyabb munkavégzéshez. A helyes önismereten túl az érzelmi intelligencia fejlesztéséig számos területen felhasználható ez a módszer. Eszköztára kimeríthetetlen, csupán a pedagóguson, segítő szakemberen múlik milyen mértékben használja fel, építi be mindennapjaiba. A meseterápia az emberi érzéseket, érzelmeket mozgatja meg, utat mutat tudattalan világunk felé, játékos formában tanít meg közelebb kerülni önmagunkhoz. Tulajdonképpen játszva fejleszt, megadja a lehetőségét annak, hogy teljesértékű életet éljünk, olyan életet, amely során lelkünk is képes kiteljesedni.