MÉSZÁROS KRISZTINA, a projekt lelki ereje

Közös kapcsolódási pontjaink az igazság, a Csallóköz, és természet szeretete, blogjaink alakítgatása, egy helyen való nem megmaradás (perpetuum mobile) törvénye, ami ránk hatványozottan igaz, nem utolsó sorban gyermekeink barátsága. Krisztina akkor van a Minority Kids projektben jelen aktívabban, mikor a legjobban szükséges és tudja hol a helye és ki milyen szavakat kell, hogy halljon egy motivációs tréningünk, illetve egy moderált gyermeknap alkalmából. Kívülállóként is lát „belénk“,  mert saját projektje hasonló online lábakon áll, mégis átvette bensőséges hangunkat, hisz szakmaisága már kezdetektől nagyon meghatározó, mivel hasonlóan gondolkodik velünk, a csapattal.

Egy fociban jártas ismerősöm mondta, hogy a csapat szó sportszerűséget fejez ki, ezért nem vagyunk szövetség, vagy anyaklub, vagy anyaközpont sem. Ezt a sportszerű bánásmódot érezni ki Kitti minden egyes szavából. Projekt manageri szemmel azt mondanám rá, hogy az a bizonyos multitasking és feladatorientált modernmami, de mivel emberileg ismerem, egyenlő arányban emberek felé orientált is, ezért is van itt a helye.

1. Kezdjük a legelején. Hogy jött a Minority Kidsben való részvételed ötlete és mi a projektünkben adott vezérgondolata?

A projektről a közösségi oldalon szereztem tudomást, és mivel akkor még a Pátria rádió Tízórai című magazinját vezettem, Bott Domonkos Líviát felkértem beszélgetőpartnernek, az élő adásba. Ezután ajánlotta fel az együttműködés lehetőségét és mivel ez egy új területet nyitott meg előttem, szívesen kapcsolódtam. Ahogy bővült a csapat, úgy került a Minority egyre közelebb hozzám, ahogy a cél is, amelyért dolgozunk.

2. Milyennek látod az anyák és gyermekek helyzetét Szlovákiában, mint anya, vagy mint riporter?

Ha nagyon felszínesen közelíteném meg a kérdést, azt válaszolnám, jó dolgunk van itt Szlovákiában, nekünk, az anyasági szabadságunkat élvező anyáknak. Mert megadatik, hogy három évig a kicsik mellett maradhassunk, és ezért némi juttatást is kapunk. Kiemelem, némi, alacsonyka összeget, amely egy egyedülálló esetében éhbérnek számít. Ha mélyebben vizsgálom a helyzetünk, látom a bölcsöde és óvoda hiányt, a kevés gyermekbarát, vagy részmunkaidős munkahelyeket, és az elfogadóbb munkahelyi közösségek még mindig ritkának számítanak. Az anyaság mint olyan, nem csak akkor kellene, hogy pozitív hatással legyen a társadalmunkra, amikor statisztikailag felmérjük a születési kvótákat, hanem akkor is, amikor a gyermeikről életük végéig gondoskodó, értük reszkető anyákról is beszélünk. Ez a közeljövő prioritást élvező kérdése lesz, hogyan lehet az anyák helyzetén javítani, oldani az amúgy könnyen javítható problémákat.

3. Milyen tapasztalatod van magyar, vagy más kisebbségben élő szülőkkel, anyukákkal illetve gyerekekkel? Hogy élnek, mi foglalkoztatja őket konkrétan felétek?

Szerintem mindenhol hasonló helyzetben vannak az anyukák, így nem bontanám le a válaszomat helyrajzi, vagy nyelvi szempontokra. Kisgyermekeknél a róluk való gondoskodás, a nevelési kérdések dominálnak, míg az óvodában, ha kisebbségi létről beszélünk, már tudatosul a szülőkben a felelősség az oktatás nyelvét illetően. Még mindig sokan hiszik, hogy elsősorban szlovákul kell a gyermeknek megtanulnia, és az anyanyelv megfelelő szintű tudása nem szükséges a szlovákiai boldoguláshoz.

4. Mi hajt előre a MNLJ szervezésnél? Mi motivál egy coachot, ha egyébként ez az ő  feladata a kliensei felé?

A Mert nőnek lenni jó, mint közösségépítő tevékenység, magazin és egyéb rendezvények súlya kettőnk vállat nyomja, hiszen Bartalos Tóth Ivetával ketten gondoskodunk róla. Számomra ez az egész, bármennyire is kinőtte magát, még mindig egy nagyon személyes, örömteli tevékenység. Talán ezért nem érzem nyűgnek, tehernek. Próbálom a feladataimat akkor csinálni, amikor abba bele tudom tenni a törődést és szeretetem, hiszem, hogy enélkül nem lenne értelme egy ilyen munkának. A coachingot, mint egyéni tanácsadást már ritkán vállalom be. Jellemzően a csoportmunkák, a tréninget, a csapatépítők jellemzik a hétköznapjaimat. Hogy ebben mi motivál? Kíváncsi vagyok az emberek mélységeire, személyiségükre, mozgatórugójukra. Nem unom, nem teher, inkább hálát érzek, ha valaki megnyílik, ha képes átlépni a saját határait.

5. Sokszínű WOWMOM vagy, ez tény. Mit érzel a különböző szegmensekben (riporter, coach, blogírás, tudatos lét) és mit gondolsz, ezek közül a szakmai szerepeid közük mi áll legközelebb hozzád most?

Kihagytad az anyát, ami most kitölti az életem. Minden más másodlagos, mindenre csak azután jut időm és energiám, ha a gyerekek jól vannak. Emellett rendezvényszervező, youtuber :-), vagy vlogger, tréner, tanár is vagyok. Minden hivatásom egy aktív részem kifejezése, amelyek építenek, hozzám tesznek. Nagyon szeretem most a youtube videók forgatását, mert szeretek tanulni, a kihívások pedig éltetnek. De ez hobbi! Szakmai fejlődést a főiskolai tanári munkámnál tudok elérni, egyre inkább lépek a kommunikációs tréningek felé, mert az összeköti az összes eddigi életszerepemet.

6. Hogy néz ki egy átlagos napod, mint csodanőnek, csodálatra méltó anyának, (szerk. megj. Wowmomnak,ami ugye a rovat címe, hogy emlékeztessem az olvasókat) ? Hogy lehet a két kis gyerkőcöt és több aktivitást egybe kovácsolni?

Nagyon átlagosak a napjaim, szóra sem érdemes. A nyár persze más, mint a többi évszak, ráadásul Csenge lányom idén kezdi a sulit, így ebben is lesz változás. Egyelőre a kicsi ébreszt bennünket, fél hét körül, reggeli, mese, bevásárlás, bicajozás, ebéd készítése, kisfiam altatása, délutáni mozgásos tevékenység, vacsi, zuhi, alvás. Én azon nők közé tartozom jelenleg, aki képtelen este még alkotni, aktívan szellemi teljesítményt nyújtani. Tehát minden feladatom marad arra az órára napközben, amikor alszik a fiam. Már rég kialakítottam egy hozzáállást, hogy MINDEN MEGVÁR, semmi sem olyan fontos, hogy azon idegeskedjek. Persze, számomra létfontosságú a rendszerben való gondolkodás. Az tud kiborítani, ha az kicsúszik a kezemből.

7. Úgy gondolod, hogy a nők – az anyák képesek megváltoztatni a világot maguk  körül? Mert nőnek lenni jó?

Ez nem csak nőkre jellemző, emberi jellemvonás, pontosabban a személyiség egy érett szintjét mutatja. Mi, mindannyian tudunk építeni és rombolni, felemelkedni és mélyre süllyedni, csak döntés kérdése. Mert nőnek lenni jó, de nem csak nőnek, főképp embernek, nagy E-vel.

8. Azok számára, akik nem olvastak még, mi az, ami mostanában a leginkább foglalkoztat. Figyelmükbe ajánlom írásaid a mernoneklennijo.com oldalon, vagy „Csallóköz tiszta vizet érdemel„ csoportbéli aktivitásod, mert víz es „A mi vizünkért” témában voltál idén aktív. Ez a kezdeményezés pontosan hogyan jött, azonkívül hogy bakai vagy és érintett „csallóközi permetvízivó” (szerk megj. az atrazinszennyeződés után szememben Krisztina nemcsak riporter vagy blogger, nekem „Kitti egy harcos, egy bakai Erin Brockovich”)?

Ez a téma számomra egy olyan világra, környezetre hívta fel a figyelmem, amiről azt hittem, tőlünk messze áll, bennünket még nem érint. Aztán egyik napról a másikra tudatosítottam, hogy itt sincs már semmire garancia. Nincs biztos tiszta víz, biztos étel, tiszta levegő, hiába a rendszer, az nem működik elég jól. A tiszta környezet fenntartásáért mi is hozzájárulunk, vagy nem. Az utóbbi mellékhatásaival találkoztunk karácsonykor, amikor Bakán és öt másik község vezetékes ivóvízében atrazint találtak, aminek ugye nem sok keresnivalója van benne. Hatalmas mulasztásokra mutatott rá az eset, és én, mint érintett személy, akartam tenni, segíteni. Talán felébreszteni nem csupán az embereket, hanem az állami szerveket is. A fórum, amelyet Gaspar Mária doktornővel szerveztünk, legalább 130 emberben ébresztett új gondolatokat. Ami azonban fontosabb, hogy egy összefogásnak hála, megszületett a Mi vizünk PT, amely a csallóközi ivóvíz védelméért érdemben tud tenni.

9. Mik az igazán szívmelengető témáid a saját blogod írásánál? Mit tervezel a jövőben a workshopjaid kapcsán?

A saját blogomra már nem írok, a weblapra igen, és épp emiatt kicsit kevésbé személyes vallomások maradtak el a repertoáromból. Nagyon szeretem úgy alkotni, hogy nem vagyok megkötve sem formailag, sem tartalmilag. Nekem ez az ihlet, hogy ha csak írhatok, az érzéseimből, a megélésekből táplálkozom. A legolvasottabb cikkem például a fent említett víz ügy kapcsán született, de ezt nem én akartam így. Nekem az írás a jutalom, az, hogy azt valahova ki is tudom tenni, és vannak akik ezt méltatják olvasásra, csak öröm. Jómagam a szavak embere vagyok, már kislány koromban megdícsért az egyik távoli rokon, akivel utaztam haza, hogy milyen jó beszélőkém van. Most már erre építek, az erősségemre. Kommunikációs tréningek sorozatát indítom, szülőknek és gyerekeknek, a verbális erőszak elkerülése, az asszertív kommunikáció elsajátítása céljából. Ha mindenki ezt megkeresné magában, azt amiben jó, amiért dicsérik, amiben természetesen mozog, ami örömmel tölti el, amit vár, sokkal több ember élne harmonikusan.

10. Mit szeretnél portálunk olvasóinak “nyújtani” gondolataidon keresztül? Mivel online tanácsadói oldal vagyunk, szívesen fogadunk tanácsot bármilyen témával kapcsolatban, amivel foglalkozol. Mit üzensz olvasóinknak?

Nagyon sokunknál jelent gondot, hogy vagy nem akarjuk, vagy nem tudjuk megfelelően kifejteni az érzéseinket, benyomásainkat, tapasztalatainkat. Így megtörténik, hogy a párkapcsolatainkban, a gyereknevelésben is örlődünk, azzal az érzéssel, hogy senki sem ért minket. Emögött persze az is áll, hogy mi magunk sem kommunikálunk önmagunkkal, nem teszünk fel kérdéseket és nem keressük magunkban a választ sem. Pedig ez tanulható! Erről tudok és szeretek írni, akár a Minorityre is! Ezért is tartom egyfajta áldásnak, hogy akár főiskolai közegben, taníthatom az alapokat. Mit üzenek azoknak, akik ezt a hosszúra sikeredett interjút elolvassák? Talán, hogy figyeljétek a csodákat a hétköznapokban, a kiszámíthatatlant. Örüljetek, de legfőképpen legyetek hálásak a jóért! Változtassatok a működésképtelenen! DE legyen mindenben kísérőtök a gondolat, hogy csak olyat tégy mással, amit a saját bőrödön is szeretnél megtapasztalni!

Személy szerint elfogult lehetek vele kapcsolatban és hálás, mert úgy vélem a rengeteg teendője mellett ő az, aki mindig időt szakít egy gyors telefonra (közben elképzelem, hogy kisfia tépi a kezét, kislánya édesen beszél a háttérben, bevásárlótáska a kezében, másikban telefon a füléhez simulva állkapoccsal tartó pozícióban és a kulcsok, amivel nyitná az ajtót a szájában, hallgat, figyel, összpontosít, míg mondom….aztán kinyitja az ajtót, beengedi a gyereket, és válaszol a feltett kérdésekre, amiket eddig aktív hallgatással magába szívott) Kitti a kommunikáció nagy mestere. Ezt tanítja főiskolán is. Ezt tanítja nekünk a csapatban is. Ezt tanítja gyermekeinek is, ezt tanítja a gyermekeink nevelésével kapcsolatban az asszertív kommunikációról is. Legközelebb ezt októberben tanulhatjátok meg tőle a Mert nőnek lenni jó workshop keretében, a szeptemberi fantasztikus volt.

WOWINFOK- egyszavasak

Jobb, vagy balkezes? –  jobb
Matematika, vagy nyelvek? – egyik se
Foci, vagy hoki? – foci
Kutya, vagy macska?- kutya
Könyv, vagy tévé?- könyv
Tervek, vagy véletlen?- nincs véletlen
Férfiakkal, vagy nőkkel dolgozik együtt gyakrabban? – nők
Sütés / főzés /  más?   sütés
Romantika, vagy kaland? – kaland
Utazás, vagy passzív kikapcsolódás? –  egyelőre a passzív