Baj, ha a gyerek nem rajzol?
Miért fontos a rajzolás gyermekkorban? Elsősorban segít levezetni a feszültséget, segít az élményfeldolgozásban, és nem utolsó sorban előkészíti a gyermeket az írás elsajátítására. A rajzkézség szépen lassan, lépésről lépésre alakul ki.
Természetesen olyan is előfordul, hogy a gyermek nem szívesen veszi a kezébe a színes ceruzákat. Mit tegyünk ilyen esetben? A saját példámon tapasztaltam, hogy a fiamat nem kötötte le a rajzolás, de nem csináltam belőle nagy ügyet, mert az akril festék és a kézzel festés annál inkább vonzotta. Vászonra és rajzlapok sokaságára vittük fel a színeket ecsettel, később apró szobrokat és fából készült játékokat festettünk be egészen absztrakt módon. Ám a ceruzákhoz még ez sem hozta meg a kedvét. Ekkor tudtam meg, hogy az, hogy a fiamnak nincs kedve rajzolni, összefüggésben állhat az idegrendszeri éréssel. Szerencse, hogy szembe jött velem a TSMT (tervezett szenzo-motoros tréning), az okosító torna, ahol nagy megrökönyödésemre megtudtam, hogy ilyen esetben nem a rajzot kell gyakorolni, hanem a mozgást. Kicsit zavarban voltam, hiszen egészen pici korától focizunk, futunk, sétálunk, biciklizünk együtt a fiammal. Akkor mégis milyen mozgásra van szükség, kérdeztem. A válasz pedig az volt, hogy olyanra, ami célzott, speciális tornagyakorlatok által összehangolja a két agyféltekét, segít az idegrendszeri érés fejlesztésében, ezáltal a finommotorikus képességek is fejlődésnek indulnak.
Nagyon érdekes, hogy az idegrendszer éretlenségét már az előre jelezheti, ha kiskorban egy-egy mozgásforma kimarad vagy felcserélődik. Rögtön beugrott nekem is, hogy bizony az én fiam nem kúszott. Rendkívül ügyesen forgott, felült, mászott és tízhónaposan megtanult járni, de kúszni nem akart. Soha nem gondoltam volna, hogy egy mozgásforma kimaradása ennyit tesz.
Néhány hónap mozgás és rendszeres gyakorlás meghozta a gyümölcsét, és nem csak a rajzban. Mindig úgy éreztem, hogy a fiam későn érő, hagyni kell, ami lehet részben igaz is, mert tényleg nem szerettem volna siettetni őt semmiben, mégis örömmel látom, hogy ez a fajta mozgás, amit szakember által gyakorlunk, mennyiben segíti őt a mindennapokban. Nemcsak a finommotorikus képességei, hanem a türelme, a csapatjátékban való részvétele, a figyelem élesedése, mind-mind ugrásszerű fejlődésnek indult. Ráadásul azóta, hogy tornázunk, örömmel fogja a ceruzát és rajzol.
A rajztanulásnak fázisai vannak, amit egyáltalán nem érdemes siettetni. Egy- és kétéves korban kezdődik a falra firkálás, majd az asztal is színes lesz, végül a papírra kerülnek az első alkotások. Kétéves korban köröket, vonalakat rajzolnak, háromévesen már jelentést tulajdonítanak a rajzoknak, amit közben el is mondanak (ez az ábrázolás szándéka). Négyévesen már elkészülnek az első pálcikaemberek. Jellemző, hogy ekkor még a testábrázolásnál nincs törzs, a végtagok a fejből nőnek ki. Öt- és hatéves korban pedig már a valósághű ábrázolás nyer teret, vagyis a gyerek egyre inkább a valóságnak megfelelően rajzol. Ezek alapozzák meg azt, hogy a kézügyessége olyannyira kifejlődjön, hogy az iskolában könnyen megtanuljon írni, magabiztosan fogja az íróeszközt.
A rajzolás fejleszti a koncentrációt, a szem-kéz koordinációt, illetve erősödik általa a kéz izomzata. Ha a gyermek nem szívesen fogja meg a ceruzát és rajzol, azt a két agyfélteke diszharmóniája is okozhatja, mely tanulási nehézségeket jelezhet előre.
Ha kíváncsi vagy a TMST tornára, olvasd el korábbi írásunkat Mozgással a fejlődésért címmel!
A cikk megjelenése a Kisebbségi Kulturális alap Támogatásával valósult meg a 23-244-00170 projekt keretében.
A kiemelt kép forrása: Freepik
