A mozgás, mint fejlesztő eszköz az oktatásban
A mozgásfejlődés és az idegrendszer érése között szoros kapcsolat áll fenn. Az idegrendszer éretlensége, alulszervezettsége gyakran vezet tanulási, magatartási zavarokhoz, amit a mindennapokban is tapasztalunk. Azzal, hogy az első osztályt kezdő gyerekek között egyre gyakrabban találkozunk különböző részképesség zavarokkal, ill. az alapkészségek fejlettségi szintje nem megfelelő, manapság már minden iskola szembesül. Az első osztályban szerzett élmények, tapasztalatok kulcsfontosságúak minden gyermek számára, hiszen az itt tanultakra alapozva építkezik majd a további évfolyamokban. Ezért fontos nagy hangsúlyt helyezni a mozgásfejlesztésre. Az írás-olvasási zavarok kiküszöbölésére, megelőzésére, a számolási zavarok, a figyelemkoncentráció, magatartási problémák javulására is bizonyítottan hatásos a megfelelő időben és gyakorisággal alkalmazott mozgásterápia.
Anyaként és pedagógusként, 12 évvel ezelőtt szembesültem saját gyermekemnél, hogy hiába a sok gyakorlás, különböző módszerek bevetése, nem haladunk a megfelelő tempóban az írás-olvasás terén, ami az első osztályban abszolút prioritást élvez. Ezért egy éven keresztül heti kétszer két óra mozgásterápiára hordtam, ahol a mozgásfejlődésben kimaradt dolgokat megtanulta, begyakorolta. A mai napig úgy gondolom megérte a befektetett időt, energiát, pénzt, jó döntésnek bizonyult. Ez a lehetőség adott mindenki számára, a terápiák közül is válogathatunk. Az óriási kérdés azonban, hányan tudják ezt bevállalni munka mellett, szoros időbeosztásban, hogy rendszeresen (máshogy nincs értelme) hetente kétszer, háromszor elviszik a gyereket mozgásfejlesztésre? Az anyagi háttérét nem is említve. Sajnos, jóval kevesebben annál, mint ahánynál nagyon indokolt lenne.
Ha egy gyerek nem tud úgy tanulni, ahogy tanítjuk, akkor úgy kell tanítanunk, ahogy tanulni tud.
Ignacio ‘Nacho’ Estrada
Ezért, mikor jó két évvel ezelőtt hallottam róla, hogy Dunaszerdahelyen, a Vámbéry Alapiskolában csoportos mozgásterápiát alkalmaznak, nagyon megörültem, mert ezt tartom járható útnak, ha a tanítási folyamatba beépítjük, biztosítva az esélyegyenlőséget. Elvégeztem a képzést, Kulcsár Mihályné (Pannika) terápiáját. Ő a Delacato terápia alapján dolgozta ki a komplex terápiáját, amelynek célja a nagymozgás, finommotorika, rugalmasság, egyensúly, kéz- és lábdominancia fejlesztése, térben való mozgások és a téri tájékozottság fejlesztése. A képzés elvégzése után lehetőségem volt a fent említett iskolában dolgozni, ahol a gyakorlatban láttam, hogyan realizálható a fejlesztés a mindennapokban. Az idei tanévtől végre magam is alkalmazhatom a fejlesztést az első osztályban, ami napi 25-30 percet vesz igénybe. A gyerekeim nagyon szeretik, mivel a legtöbbször a végén játszunk is. Az elsősöket az év elején felmértem Difer-teszttel, amely az alapkészségeik fejlettségi szintjét vizsgálja. Az eredmények csak aláhúzták számomra a mozgásfejlesztés fontosságát. A mérést év végén megismétlem majd, így számszerű eredményt kapok majd a fejlődésükről.
Természetesen nem csodaszer a mozgásterápia, tanulni ugyanúgy kell, viszont a tanulási nehézségeket segít oldani, kiküszöbölni, esetlegesen megelőzni. Nem mellékesen, Pannikát idézve: „A tanulás öröm is lehet!”
A teljes cikk megjelent a Tallósi Hírnök decemberi számában.
