Zöld özvegyek a Csallóközben

A FutuREG Polgári Társulás idén november végén adta ki online tanulmányát Szuburbán élet a Csallóközben címmel, mely egy három részes kutatás-sorozat folytatása. Idén a szociológiai problémákra összpontosít.

Nate Berg várostervező szerint nem a szuburbanizáció, hanem maga a nagyobb elszigeteltség a felelős a negatív folyamatok elindításáért a közösségben. Egy másik ok, amiért a külvárosi élet nem különösen alkalmas a gyermekek és a családok számára, az a tény, hogy megfosztja az embereket a társadalmi kapcsolatoktól.

Megemlíthetjük például az úgynevezett „zöld özvegy” jelenséget, mely a külvárosi nők bizonyos csoportját jelzi. A kutatásban azokat a nőket vizsgálták, akik külvárosi családi házakban élnek, férjeik a fővárosban dolgoznak, ők pedig az otthon és család „rabjai” a szép környezetben, ahol elmondásuk szerint „semmi sincs”. A zöld szó asszociáció a természettel, ez egy álomélet, amelyet ezek a családok a költözés előtt vártak el – nyugodt életet a természetben.

Értelemszerűen megfelel az elszigeteltség és a szétesés feltételeinek, egy gyönyörű külvárosban, egy családi házban élnek, de a társadalomban mégis elszigeteltnek érzik magukat. A kutatás célja az volt, hogy megszólítsa az ilyen magyar és szlovák nemzetiségű nőket, egy előre meghatározott struktúra szerint beszéljen velük az itteni életről, megvizsgálja a külvárosok életminőségét gazdasági szempontból, és megismerje az itteni társadalmi vagy kulturális tendenciáikat.

A közösség létrehozására irányuló erőfeszítések ezeken a településeken nem jelentenek elsőbbséget, mivel a lakosság a békés élet jövőképe miatt költözött ide a Pozsonyhoz képest alacsonyabb ingatlanárak mellett. Leggyakrabban a természet és a béke az, amit itt végül nem találnak meg – amellett, hogy állandóan forgalmi dugókban állnak, beton és tégla dzsungelt kapnak egy széles terület közepén, gyakran a szükséges műszaki infrastruktúra kiépítése nélkül. Erre a folyamatra gyakran az a válasz, hogy visszaköltöznek a városba.

A kutatás hipotéziseinek egyike volt az alábbi feltételezés: A nők többsége (mely a minta több mint 50%-a) szuburbanizált területeken elégedetlenséget tapasztal az életével kapcsolatban, mely a kutatás során beigazolódott az életminőségi mutatók vizsgálatával, mivel ez a szám 70% a kvalitatív interjúk illetve korábbi felmérések adatai alapján.

A szuburbanizáció olyan folyamat, amely a lakosságot, annak tevékenységét és hátterét a városból a környezetéből kihelyezi. A nagyobb városok körüli szuburbiák újonnan betelepült lakosai jellemezhetőek tipikus hagyományaik és életmódjuk szerint az új lakóhelyükön az eredeti lakosokkal szemben. Az új lakosok eltérő életmóddal, értékekkel és prioritásokkal rendelkeznek az őslakosokhoz képest.

Ámbár a települések eredeti lakosai is fokozatosan megszokják és alkalmazkodnak az új életmódhoz, amely fokozatosan elmossa a városi élet és a falusi nyugalom közötti különbségeket. A szatelit vagy szuburbia a távolságok miatt a közeli város összes szolgáltatásától tipikusan függ, így meghatározza az ottani életmódot az autók gyakori használata és az egy családban fellépő több mint egy autó igénye, lakóit jellemzi az elszigeteltség, kommunitás kerülése és a szolgáltatások hiánya.

Ebben a kutatásban a külvárosban élő nők élettörténetei kerültek feldolgozásra, középpontba helyezvén a gazdasági és társadalmi részvételt, valamint azt a mértékű szegregációt, amelyet az élet ebben a környezetben okoz.

„Szlovákiában a legtöbben magas kerítéseket építenek, és kertet helyeznek el a telek hátsó részén, hogy elszigeteljék magukat az utcától és a rajta lévő élettől. Az előkert alkotja a „puha” határt a köz- és a magánterület között. Különösen az idősebb emberek szeretik ezt a teret, mivel ez lehetővé teszi számukra, hogy informális kapcsolatokat tartsanak fenn szomszédaikkal és a környezettel. A mai külvárosokban, amelyeket kifejezetten személygépkocsiknak terveztek, az embereknek csak kutyasétáltatás vagy babakocsizás mellett van lehetőségük találkozni”- írja egyik kutatásában Martin Šveda földrajzkutató.

A munka célja az volt, hogy kutassa a Csallóközben élők élettörténeteit a jelenlegi szuburbanizációs feltételekben, kiemelt tekintettel a nőkre. A szuburbán életminőség és lakóinak életének tanulmányozásakor nem szabad megfeledkezni az általánosan ismert globális életminőség ún. QoL megközelítésről a WHO alapján, vagy akár a globális várostérkép szerinti besorolásról.

A munka különböző megkülönböztetést fedezett fel és felhasználta a mennyiségi, minőségi, objektív és szubjektív kutatási adatokat is. A problémamegoldásra és a települések ésszerű tervezésére hívja fel a figyelmet a családok szempontjából. Nincs ideális megoldás, ezért elkerülhetetlen a falvak terveit, a terület elrendezési terveket és a helységek kihasználását összekötni a családok lehető legjobb életfeltételeinek biztosításával.

Ezt a szociogazdasági, területtervezési, és pszichológiai problémát nem szabad leértékelni, és időben tudatosítani kell, hogy megoldást követel, hiszen „A kérdés nem az, hogy jobban éljünk, hanem az, hogy máshogy.“ (Vladimír Ira gondolata az életminőség mutatóról)

A Szuburbán élet a Csallóközben című kutatás a Comenius Egyetem Nemzetközi menedzsment tanszékének védnöksége alatt valósult meg a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával, a londoni CER és csehországi QUARE szaklapokban jelennek meg publikációk az eredményeiből.

Az eredeti cikk itt olvasható.