A mese segítő szerepe 3. rész
Az állami gondozásban élő gyermekek olyanfajta környezetben nőnek fel, mely eltér a családi közegtől. Szőtsné Karkus Zsuzanna és munkatársai által végzett kutatást alapul véve szeretnék rámutatni mindazon tényezőkre, melyek befolyásoló hatással vannak az állami gondozott gyermekek érzelmi intelligenciájára és nagy mértékben befolyásolják az élet mindenfajta területén való boldogulásukat.
Szőtsné Karkus Zsuzsanna szerint a kötődés zavarait rengeteg hétköznapi példa teszi nyilvánvalóvá. Az állami gondozásban élő gyermekek kortárskapcsolataikat hasonló korú gyermekekkel alakítják ki. Gyakoriak az agresszív megnyilvánulások egymás irányába és a környezet felé is. Már az otthonba való bekerülésről is elmondható, hogy érzelmi traumát jelent. A gyermekek megszokott helyzetükből egy minden tekintetben ismeretlen, ezáltal érzelmileg fenyegetően ható környezetbe kerülnek. Kálmánchei megállapításaira hivatkozva Karkus Zsuzanna leszögezi, hogy a gyermek ideális esetben
alkalmazkodik, elfogadja a változást, rosszabb esetben azonban szubdepresszív, depresszív állapotba kerülhet, visszahúzódik, közömbössé válik. Az állami gyermekek énképét meghatározza, hogy érzik, nem tartoznak sehová, elhagyták őket, egyedül maradtak. Az énfejlődés folyamatossága is elakadhat, a gyermekek sok esetben önmagukba építik szüleik
vétségeit, és saját, esetleges kihágásaik következtében is erősen negatív viszonyuk van saját magukhoz.
A Pécsi Gyermekotthon szakmai programját alapul véve szólunk a kamaszkorú növendékek személyiségfejlődésének segítéséről, művészetterápiás eszközök segítségével. Tesszük mindezt annak érdekében, hogy a művészetek, az irodalom, a mese jótékony hatásait bizonyítsuk és rámutassunk arra, hogy a gyakorlati életben már alkalmazásra kerültek mindezen eszközök.
Művészetterápia (zene, képzőművészet, irodalom, dráma) a belső tapasztalatok és külső valóságra adott reakciók integrálásával a művészet a mű készítőjének egyedülálló feloldását kínál belső és külső világ között, és egyben közvetíti vízióját művészetének szemlélői számára.
A művészetterápiának ezen meghatározása kellőképpen összefoglalja a művészetek, az irodalom gyógyító hatását, legyen szó alkotásról, mozgásról, mindezen tevékenységek pozitív, felszabadító hatással vannak az egyénre. A művészet több okból is gyógyít, hiszen a nagy érzelmek és belső energiák befektetése az alkotásba a művelője számára ad értéket művészetének, viszont a művészi kifejezés mélysége és hitelessége növeli a mű készítőjének önbizalmát. A művészet a társadalmilag elfogadhatatlan késztetések és fantáziák biztonságos formában való levezetése megoldást kínál, azokat elfogadhatóvá teszi, és a mű készítője számára megkönnyebbülés lehetőségét biztosítja. Az alkotás elsősorban az énfunkció helyreállását, és fejlődését jelenti. Az, ami a mű alkotóját mindenre képessé teszi a mentális funkciók és érzelmek belső szerveződésével jár.
A művészetterápia egyik ága a képzőművészet-terápia a gyermekotthonban élő kamaszok számára szintén felszabadító erővel hat. Ezen módszer segítségével a belső világuk nyílik meg, melynek során a misztikus-szimbolikus képi, verbális megfogalmazás jelenik meg alkotásaikban, melyek önmagukban is gyógyító hatásúak, hiszen így modellezve a világot, belső konfliktusaikat, kikísérletezhetik a megoldási módokat, ugyanakkor a probléma kívülre kerül a személyiségükből. Az indulataik, az érzelmeik áttevődnek az általa teremtett figurákra, s ezáltal csökken belső szorongásuk, lelki feszültségük. A lélek feltárulásának ez a módja az én számára veszélytelenebb, mint más direkt pedagógiai-pszichológia technikák, hiszen a szimbólumok szintjén maradva a problémák kivetíthetők, nem kell azokat közvetlenül felvállalnia. A kamaszok számára ez olyan értékű lehet, mintha a valóságban oldották volna meg, amire valójában sokszor nem is képesek még élethelyzetükből adódóan. A fiatal egymást követő alkotásaiban nagyon fontosak azok a motívumok, melyek több rajzában is előjönnek, hiszen alapjában ezek hordozzák az alapvető lelki problémákat. Az is fontos, hogy ezek a motívumok az egymást követő rajzokon milyen változásokon mennek keresztül, hiszen így tárulnak fel a lelki folyamatok.
Az állami gondozásban felnövő gyermekek leggyakoribb problémáit foglalja össze Szőtsné Karkus Zsuzanna tanulmányában. A szerző hangsúlyozza, hogy a család érzelmi szempontból meghatározó kisközösség az életünkben. A család egyik legfontosabb feladata, hogy érzelmi biztonságot nyújtson. Itt tesszük meg az első lépéseket a másik felé, megtanuljuk kifejezni érzéseinket. Fontos szerepe van továbbá a hétköznapi problémák megoldásának tanításában. Az érzelmi kötelékek minőségének egy-egy családban személyiségformáló hatása van. A társas kompetencia érzése a személyes képességek fokozatos megtapasztalásával alakul ki, a kapcsolatokban való egyre jobb működés az anyai visszajelzésekkel együtt sikerélményt nyújt.
A meseterápiáról szóló cikksorozatunk szerzője Kantner Éva, meseterápiás szakember, Csallóközben számos gyerek és felnőtt önismereti csoport vezetője.
