Lehet sikeres egy anya?
A napokban ezt a kérdést kaptam egy ankét során, és nem egyszer a baráti körömben is megkérdezik tőlem. Érdekes és elgondolkodtató a feleletem, főleg hogy éppen egy törött lábú és egy lázas gyerek várja, hogy csak velük foglalkozzak. Úgy gondolom, hogy ilyenkor egy anya már akkor is sikeres, ha túlélt egy ilyen korszakot, és a család ismét ép és egészséges. Persze tudok örülni ugyanakkor a forrókávénak is, a pizsama helyetti melegítőnek, valamint a másfajta énidőnek, mint a bevásárlás vagy séta a gyerekkel a játszótéren.
De mi is a siker?
A siker minden életszakaszban mást jelent mindenki számára. Az egyetemi évek alatt sikert jelentenek a jó tanulmányi és tudományos eredmények, majd a szakmai életben ez a siker mérhető akár teljesítmény, akár létrehozott kreatív maradandó alkotással.
Barabási Albert-László szerint a teljesítmény vonzza a sikert. A siker kollektív mérőszám, amely azt mutatja meg, hogy az emberek hogyan reagálnak a teljesítményünkre. Nem biztos, hogy számot ad a sikerrel kapcsolatos belső érzéseinkről vagy arról, hogy esetleg a család sikeresen és boldogan működik. Mivel anyaként kevés visszaigazolást ún. feedbacket kapunk, úgy érezhetjük, hogy ez a korszak az életünk csendesebb időszaka. Viszont ez lehet akár vihar előtti csend is. Az alkotás még várat magára, semmi sem fut el, ahogy a tapasztaltabb, bölcs nagyanyáink mondogatják. Fontos, hogy ezeket a családon belül kapott impulzusokat pozitívan éljük meg, ne sikertelenségnek, hanem a siker másik dimenziójának, legyen az túlélés, kiképzés, érzelmi workshop, vagy akár egy kötelező játéktábor.
„Azt mondom semmi sem nagyobb dolog, mint anyának lenni.” – vallja Walt Whitman.
És ebben egyet tudok érteni, hogy ez a siker családi képlete. Mik a lehetséges megoldások? A technika vívmányai manapság már sok lehetséges utat kínálnak, a kreatív munkák sokasága elérhető az interneten, a blogolást is beleértve. Így jött létre pl. a minoritykids.sk is, mondjuk úgy, hogy az anyasági „szabadság“ kis projektje, a megszokott nagyokhoz képest. Ebben a munkában viszontlátom a számomra nosztalgikus pályázati korszakot, és az éppen aktuális gyermeknevelést, ami viszont egyáltalán nem a szakterületem. Szerintem fontos az utunkon, hogy olyan dolgot csináljunk, ami során közel kerülünk önmagunkhoz, és főként megkapjuk a kérdéseinkre a választ. Problémamegoldó, szervező és kutató emberként úgy látom, hogy a világ működése és fejlődése a gyerekeken keresztül jól látható, érdekes megtapasztalás, és maga a siker. Meg kell hagyni, hogy egy vagy két gyerek nagyon effektívvé tud tenni egy felnőttet, ami az időbeosztást illeti. Igaz az, hogy minél kevesebb az idő, annál jobban kell azt beosztani. Emellett fontos elmondani, hogy a környezetemben egyre több apa kiveszi a részét a gyereknevelésből.
A legtámogatóbb közeg pedig mindig a család, aki ha megérti, hogy a munka egyfajta önrealizáció, máris könnyebbé teheti a munka és a család közti összeegyeztethetőséget, és az ún. worklife ballance megvalósul. A siker nem parancsszóra érkezik. A siker csakis a reális célok kitűzése, a kitartás, a türelem és egy adag rögtönzés együttese – főleg kisgyermekes szülőkként.
