A Szlovákiában élő roma kisebbség identitása
A „Digitális Aktivizmus” projekt keretében a Futureg és a PDCS együttműködésében létrejött új cikksorozat, amely első bejegyzését olvashatják. A projekt célja, hogy értékes ismereteket tárjon fel, és támogassa a toleranciát és megértést a szlovákiai roma és magyar kisebbségekkel szemben. A sorozat első cikke Valach Viktóriának, aki a Nemzetközi Kapcsolatok Karán végzett és Csikos Katarínának, a Bölcsészettudományi Kar Vallástudományi Tanszékének doktoranduszának munkája. Munkájuk az első lépés azon törekvésünkben, hogy jobban megértsük és megvilágítsuk a szlovákiai roma és magyar kisebbségek életének különböző aspektusait.
A romák gazdag és lenyűgöző történelmük az ókorig nyúlik vissza. Történetük tele van kalandokkal, kihívásokkal és kitartással. Évezredeken keresztül járták egész Európát, magukkal hozták kultúrájukat, nyelvüket és hagyományaikat.
A romák Európa egyik legrégebbi és legnagyobb kisebbsége, jelenlétük fontos része az európai kulturális és történelmi kontextusnak. Sokan közülük rejtegetik egyedi kulturális örökségüket és származásukat, hogy elkerüljék az előítéleteket és a diszkriminációt. Részesei voltak a hosszú távú elnyomásnak, különösen a 20. században, amikor a romák a náci Németország és a kommunista rezsim üldözésének áldozatai lettek. Ebben a bejegyzésben megpróbáljuk összefoglalni és bemutatni röviden a roma történelmet és kulturális identitást.
A történészek szerint egy csoport ember, akiket ma roma néven ismerünk, az 1000-es évek környékén költözött Európába. Eredetileg a szanszkrit nyelven beszélő területekről származnak. A romák hosszú utat tettek meg, ami a perzsa és a bizánci birodalmon át vezetett. Úgy vélik, hogy valamikor a 13. és a 14. század között érkeztek Európába. Azóta a romák az egész világon jelen vannak. Ma a romák számos országban élnek, a legnagyobb közösségek Bulgáriában, Magyarországon, Romániában, Spanyolországban és Törökországban élnek. Bár a roma népesség Európa egyik legrégebbi és legnagyobb kisebbsége, történelmét gyakran előítéletek és sztereotípiák sötétje borítja. Saját nyelvük, hagyományaik, zenéjük és szokásaik különböznek a többség kultúrájától. A romák kultúrája igen változatos, de mégis sokan úgy érzik, hogy elnyomás alatt vannak, és ezért eltitkolják származásukat. Ez nemzedékeken át tartó negatív következményekkel járhat. Az egyik az identitásvesztés, a sehova sem tartozás és a közösség elvesztése. Ha a romák megpróbálnak beilleszkedni a többségi társadalomba azzal, hogy elnyomják vagy megtagadják a saját kultúrájukat, az elutasításhoz és a gyökereiktől való elszakadáshoz vezethet.
A romák Európa-szerte vándoroltak évezredekig, és jelentős számban még ma is megtalálhatóak Kelet-Európában. Ez a hosszú vándorlás és a vándorló életmód hozzájárult ahhoz, hogy a roma kultúra gazdag örökséggel bírjon, különösen a szóbeli hagyományok terén. Ez a szétszóródás a roma közösségek különböző etnikai csoportjai közötti gazdag kulturális sokféleséghez is hozzájárult. Ezért a roma népesség Európában igen változatos. A romák több etnikai csoportba sorolhatók, ahol élnek, a kultúrájuk, a nyelvük és az életmódjuk alapján. Amit a kultúrájukról tudunk, az a szóbeli történelemből származik, a népdalok és a közösség idősebb tagjainak meséiből maradt fenn. A szóbeli hagyományok és történetek sokfélesége tette a roma kultúrát rendkívül gazdaggá és érdekessé. A különféle történetek, dalok, mágikus rítusok és szokások nemcsak a roma történelmet tükrözik, hanem az értékeket, a jövőképeket és az életmódot is. A roma kultúra ezen aspektusa számos roma identitásának fontos pillére, és kulcsfontosságú szerepet játszik a sajátos kultúrájuk és örökségük megőrzésében. Bár a romák mind közös származásúak, különböző dialektusokat beszélnek, amelyek évszázadokon át fejlődtek és fejlődnek az ősi nyelvükből, a rromanës-ből, és a többségi társadalom nyelvéből, ahol élnek.
A romanes nyelvek szanszkríttől származnak, és rokonok a hindi, a punjabi, az urdu és a bengáli nyelvek között. A romák elsősorban a csodálatos zenéjük miatt ismertek, és Európában zenészeik elismertek. Mindegyik országban saját zenei stílusuk van. Közép-Európában például a cimbalával, Délkelet-Európában a díszfúvóval, Spanyolországban pedig a gitárral játszottak.
Szlovákia egyes részein a roma zenekarok népszerűbbé váltak, mint a hagyományos népzenekarok. Megtanulták a közönséges népdalokat is játszani, saját stílusukban. A zenéjük nagy hatással volt a szlovák népzene stílusára. A romák gazdag kulturális örökségükkel járultak hozzá és járulnak hozzá a szlovák kultúrához, amely a szlovák kulturális identitás elválaszthatatlan része. Ezáltal Szlovákia kölcsönös hatást gyakorol és gazdagodik.
De a romák nem csak a zenéjükért híresek. Például a világhírű lett a roma származású Charlie Chaplin brit színész, humorista, rendező és producer, aki a némafilm ikonjává vált. Charlie Chaplin nagyon jól ismert volt a vicces filmjei miatt, de a politikai véleményei miatt is, ami egy kicsit aggasztott néhány embert, különösen a II. világháború idején, amikor a romáknak különösen nehéz volt. Charlie megvetette a militáns nacionalizmust, ami a 20. században világszerte elterjedt. Azt gondolta, hogy a nacionalizmus veszélyes, mert agressziót és konfliktusokat indít. Charlie attól félt, hogy az ilyen dolgok sok szerencsétlenséget és szenvedést okozhatnak az embereknek. Végül is igaza volt. De Szlovákiában is sok roma származású személyiség van, például Anton Facuna, a hős, egy csodálatos ember, aki egy festői faluba született, Felső Jaszinóba. 1920., február elsején született, és büszke volt a szlovákokra és a cigányokra. Annak ellenére, hogy a szlovák hadsereg tagja lett, a története nem csak a katonai tapasztalatairól szólt, hanem a szlovák nemzeti felkeléshez való hozzájárulásáról és a nemzetünk szabadságáért folytatott bátor harcáról is. A Szlovák nemzeti felkelés idején, amikor Szlovákia megpróbálta visszaszerezni szabadságát, Anton a partizán ellenállás tagja volt, ahol a szlovák nép jogait és szabadságát küzdötte, származása nélkül. A következő személyiség Ludovít Didi, aki a festői Puchov városában született 1931. január 16-án. Tanár volt, ami azt jelentette, hogy törődött az oktatással. De a története nem csak tanításról szólt, hanem bátorságról és az igazságosság és a szabadságért való harcban való elszántságáról is. Amikor Ludovít szemtanúja volt annak, hogy a kommunista rezsim hogyan nyomja el az embereket és korlátozza a szabadságukat, úgy döntött, hogy tesz valamit ellene. Részt vett az antikommunista ellenállásban, ami azt jelentette, hogy ellenállt az igazságtalanságnak és az elnyomásnak. De ez nem volt az egyetlen dolog, amiért Ludovít kiállt. Ő volt az első roma regényíró a szlovák irodalomban. A romák életéről és tapasztalatairól írt könyvet. Az ő történetei ma is fontosak, mivel segítenek az embereknek jobban megérteni a roma kultúrát és életét. Munkái közé tartoznak a Szél által megvilágított történetek, A cigány jóslata, vagy A fekete roma és a fehér szerelem.
Elena Lack, híres írónk, aki 1921. március 22-én született Nagy Sárosban, rendkívüli nő volt, és az első női roma író, aki roma nyelven írt. Elenának nagy szíve volt, és szenvedélye az íráshoz. Legismertebb művei közé tartozik a Gypsy Camp Burning című színházi darab vagy a Born Under a Lucky Star című történet. Ezek a történetek a roma emberekről szóltak, és a tapasztalataikról. De Elena nem csak író volt, 1968-ban megalapította a Romák Szövetségét, ami fontos lépés volt a roma nép hangjának érvényesülése és jogainak tiszteletben tartása felé. Tagja volt a Szlovák Írói Szövetségnek és a Szlovákiai Romák Kulturális Szövetségének elnöke. 2001-ben nagy példakép lett, mivel megkapta a III. osztályú Rad Ľudovíta Štúra állami kitüntetést. Ezt a díjat azért kapta, mert sok éven át igyekezett megismertetni a romák értékét az egész társadalomban, és megérteni a romák holokausztja alatt elszenvedett szenvedést. Nagyon fontos, hogy állampolgárként olyan környezetet teremtsünk, ahol mindenki, beleértve a romákat is, büszkék lehetssenek a roma kultúrára és identitásukra, és ahol nem kell elrejteni a gyökereiket a megkülönböztetés félelmében. Az integráció nem jelentheti a romák identitásának elvesztését, hanem ellenkezőleg, lehetővé kell tennie számukra, hogy olyan társadalomban éljenek, ahol a kultúrájukat és a hozzájárulásukat értékelik és tiszteletben tartják. Ezért fontos olyan befogadó környezetet biztosítani, ahol minden ember elfogadottnak és elismertnek érezheti magát, függetlenül az etnikai származásától.
Zdroje:
https://www.litcentrum.sk/autor/elena-lackova
https://www.teraz.sk/slovensko/vyznamna-romska-spisovatelka-elena-l/536408-clanok.html
https://eriac.org/wp-content/uploads/2021/01/ANTON-FACUNA.pdf
http://amariluma.romanokher.sk/encyclopedia/facuna-anton/
https://www.litcentrum.sk/autor/ludovit-didi
https://www.teraz.sk/magazin/pred-90-rokmi-sa-narodil-ludovit-didi/520600-clanok.html
David Robinson, Chaplin His Life and Art. 2013
Ian F. Hancock. We are the Romani people. 2002
https://www.wilsoncenter.org/publication/226-the-plight-the-roma-eastern-europe-free-last
https://encyclopedia.ushmm.org/content/en/article/genocide-of-european-roma-gypsies-1939-1945
Embracing the Roma Identity: The Importance of Acknowledging and Celebrating Our Roots (wrf-gov.org)
Roma Culture: Customs, Traditions & Beliefs | Live Science
Rusnakova-Pollak_-Sociálna-práca-v-marginalizovaných-rómskych-komunitách.pdf (ukf.sk)
