Enyém, tiéd – hogyan lehet működőképes egy különkasszás háztartás?

Néhány évtizeddel ezelőtt a világ legtermészetesebb dolgának számított, hogy miután két fiatal összekötötte az életét, megszűnt az enyém és a tiéd, a helyüket pedig átvették a miénk és a közös fogalmak. Közös vagyon, háztartás, na és persze kassza. A család mindkét kereső tagja ugyanabba a cipősdobozba rakta be a keresetét, melyből aztán közösen gazdálkodtak az adott hónap folyamán. Mára a háztartást, a családot nem minden esetben alkotják házastársak. A legtöbben mindenfajta jogi kötelék nélkül lépnek egy kapcsolatba, és függetlenségüket az anyagiak tekintetében is szeretnék megőrizni. Ha a családalapításról beszélünk, a fiatalok lényegesen idősebb korukra határozzák el magukat ennek a nagy lépésnek a megtételére. Addigra már legtöbben egy kialakult exisztenciával, stabil jövedelemmel rendelkeznek.

Hol a bizalom?

A különkasszás háztartások leggyakoribb kritikája az, hogy a felek bizonyára nem bíznak meg egymásban, illetve nem tartják életre szóló döntésnek a másik melletti elköteleződésüket. A valóságban az együttélés, a házasság nem csupán érzelmi, hanem gazdasági kapcsolat is. Ezért fontos, hogy annak működési elveit és szabályait a felek pontosan meghatározzák, így azok a későbbiekben nem lesznek negatív hatással a kapcsolatuk érzelmi részére, legyen a család egy- vagy kétkasszás modell alapján gazdálkodó. Ha pedig a bizalmat említettük: sokkal inkább őszinte kapcsolat az, mikor a felek az anyagiak, a vagyon, a közösen megszerzett ingó és ingatlanok kérdéséről előre, sok esetben szerződésben megegyeznek, mint egy tisztázatlan, gyakran csupán közöskasszás modellnek álcázott, nem egyenlő gazdálkodás.

Kell a megegyezés!

Különkasszás háztartásokról csak olyan esetekben beszélhetünk, mikor ezzel a modellel mindkét érintett egyetért és tud azonosulni. Nem szabad összekeverni azokkal a helyzetekkel, mikor az egyik fél anyagi fölényével visszaélve, vagy más indíttatásból egyoldalúan dönt a pénzforrások vagy a vagyon elkülönítéséről, sok esetben nehéz helyzetbe hozva ezzel a társát. Sajnos olyan történetek is ismertek, amikor az anyasági szabadságát töltő anya csupán a gyermekgondozás után járó szerény bevételéből kényszerült megélni gyermekeivel, míg a párja teljesen más életszínvonalon élt a saját keresetéből.

Fifti-fifti?

A minden költséget és vagyont felezzünk modell nagyon kevés esetben kivitelezhető. Ennek logikus alapfeltétele az, hogy a felek nagyjából egyenlő bevétellel rendelkezzenek. Amennyiben ez a helyzet nem adott, a költségeket a bevételek nagyságának arányában kell elosztani. Ez a szabály akkor is könnyen kivitelezhető, mikor például az anyuka jövedelme az anyasági szabadság ideje alatt lényegesen lecsökkenik.

Az enyém, meg a közös

Nem ritka az a felállás sem, mikor a család olyan ingatlanban él, amely az egyikük kizárólagos tulajdonában van. Ilyen esetekben gyakran előfordul az, hogy az ingatlan tulajdonosa a bevétele meghatározó részét a ház, a lakás karbantartására, felújítására fordítja, míg a másik fél a rezsit és az egyéb költségeket állja. Ennek a helyzetnek a legnagyobb jogi kockázata az, hogy míg az ingatlan tulajdonosának a vagyona a felújítás következtében fokozatosan növekszik, a másik, csupán költségekre dolgozó és azokat fizető személy semmiféle vagyonnal sem fog rendelkezni. Ha ilyen eset áll fenn, a feleknek meg kell egyezniük egy olyan konstrukcióban, amely egyiküket sem fogja előnytelen helyzetbe hozni. Ilyen lehet például az, mikor a háztartás költségeit a fent említett bevételek aránya szerinti modell szerint elosztják, és amennyiben az ingatlan tulajdonosának lehetőségei a kiadások rá eső részének kifizetése után még megengedik az ingatlanfejlesztést, a bevétele fennmaradó részét fordítja erre. A másik, ritkábban előforduló esetben a felek abban is megegyezhetnek, hogy a csupán költségeket fizető társ is bizonyos tulajdonrészt kap az ingatlanból. Néha olyan történeteket is hallunk, mikor kisgyerekes anyák kerülnek az utcára nincstelenül egy ilyen kapcsolat után.

Hogyan is számoljunk igazságosan?

Ha igazságosan szeretnénk elosztani a költségeket, fontos, hogy minden, rezisvel, lakhatással, utazással kapcsolatos, valamint létszükséglet típusú tételt pontosan összegezzünk. Ide tartoznak az olyan jellegű kiadások is, amelyek nem havi frekvenciával jelennek meg (adók, tandíjak, illetékek, biztosítási díjak, stb). Fontos, hogy ezeket havi bázisra lebontva hozzáadjuk a többi kiadásunkhoz. Az élelmiszerre, tisztálkodásra és tisztítószerekre, gyógyszerekre, javításokra, valamint a gyerekekre fordított kiadások is szerepeljenek a listán. Kivételt csupán azok a tételek képezzenek, amelyek teljesen személyes jellegűek. Ilyenek például a ruházkodás, színház, fittnessbérlet, drágább kozmetikumok, szépségápolással, hobbikkal kapcsolatos kiadások. Ezeket mindkét fél a fizetése fennmaradó részéből kell, hogy állja.

Saját számla, közös számla

A külön gazdálkodó társak esetében az is jól működő modell, mikor a felek egy közös bankszámlát nyitnak, amelyre mindketten átutalják a költségek rájuk eső részét. Ésszerű ezen a számlán egy kisebb tartalékot is lehet képezni nem várt
esetekre. Sokkal körültekintőbbnek kell lenni olyan esetekben, amikor a kapcsolatból már gyermek is született. Hatalmas komplikációkat okozhat egy hirtelen baleset, esetleg haláleset, amelyek következtében a másik fél és a gyermek anyagi problémába kerülhetnek. Ilyenkor tanácsos kölcsönösen hozzáférést biztosítani a személyi számlákhoz és a megtakarításokat is közösen kezelni.

Ugyanúgy, ahogy a közös, a külön kassza is lehet egy teljesen jól működő modell a kapcsolatban, ha annak szabályai pontosan meg lettek határozva, elfogadhatóak mindkét fél számára, és azzal a céllal lettek lefektetve, hogy egyik felet se hozzák előnytelen helyzetbe a későbbiek során.