Hagyjuk-e nyerni a gyereket a társasjátékban?
Sokat társasjátékozunk mostanság, pedig már meleg nyári idők vannak. Az akarat, kitartás és teljesítményképesség tesztelése és fejlesztése is gyerekeknél. Fejleszti a logikus és absztrakt gondolkodást, együttműködésre sarkall és sok alapvető illemtani, illetve viselkedésbeli norma elsajátításához pozitívan hozzájárul.
Na de ha dackorszakos, vagy túl kicsi, hogy felfogja, akkor vajon hagyjuk nyerni?
Ebben is a fokozatosság elvét vallom. Eleinte szerintem jó észrevétlenül hagyni nyerni a gyereket, hogy megjöjjön a társasjátékozáshoz a kedve. Viszont utána már abból tud igazán tanulni, ha megmutatjuk, hogyan kell a játékban taktikázni, ügyeskedni. Tőlünk tanulhat, példát mutatunk, azt mondják a rossz példa ragadós, ezért nem érdemes cseleket és füllentéseket bevinni az első játékokba sem,a hitelesség itt is előny.
Japánban nem úgy oldják meg ezt a helyzetet, hogy az egyik úgy tesz, mintha veszítene, hanem a gyengébb játékosnak előnyt adnak. Sok játékban megoldható, hogy a jobb játékos hátrányosabb helyzetből induljon. A versenyképesség a mai munkaviszonyok és életvitel mellett is megtanulandó feladat. A gyengébb előbbre helyezése pedig a szociális inklúzió és társadalmi érzékenység támpontja is lehet.
Ha ezt nem tudjuk megoldani, rossz színészek vagyunk, vagy egyszerűen nem akarjuk, hogy hagyjuk nyerni a gyermeket, érdemes nem a tudásra és ügyességre építő társasjátékot választanunk eleinte, hanem bízzuk magunkat a szerencsére. Így egyszer a felnőtt, egyszer a gyermek fog nyerni. Így mivel a szerencsejátékok (ki nevet a végén típusú, vagy dobok és lépek) kezdetben nem is rossz játékok annak ellenére, hogy nem kimondottan „okos” játékok.
Viszont fontos, hogy mire abba a korba lép, hogy egyre több az „esélye”, hogy olyan helyzetekben találja magát, amikor a vele egykorúakkal társasjátékozik, addigra már megtanuljon veszíteni.
De hogyan tudom elérni, hogy ne dühöngjön, és fogadja el ha veszít? Ez egy hosszú folyamat. Nagyon sokat segíthetünk a példamutatással. Amikor együtt társasoztunk és veszítek, igyekszem kihangsúlyozni, hogy így is nagyon élveztem a játékot annak ellenére, hogy veszítettem. Adjunk előnyt, és ahogy ügyesedik, egyre kisebb előnyt adunk a játékban. Néha kisebb nem egyértelmű segítséggel azért segíthetjük, de ne helyette oldjuk meg a problémát a játékban. Hagsúlyozzuk, hogy utolsóból lesznek az elsők, a szerencse forgandó vagy hogy nemcsak nyerni jó.
Vannak olyan kvíz játékok is, ahol több nehézségi szintű kérdések találhatóak a különböző korosztályok számára. Egyik ilyen kedvencünk a Bogyó és Babóca társasjáték beszélgetős játék része, ami kreatív kérdéseivel egy hosszas beszélgetést segít elő pl. az évszakokról. Nálunk ezen kívül a 4 éves kor kedvence még a Colorino. Az ember ne mérgelődj pedig az alap. Ahogy a neve is takarja, az esetleges veszteség után sem kell mérgelődni, sem gyereknek, sem szülőnek. Játssz, hogy jobban láss dolgokat. Ez az érzésekre, taktikákra és a kommunikációs készségekre egyaránt érvényes. Játékra fel, hisz itt a játék a tét!
