A mese segítő szerepe – 1. rész
A mese segítő szerepe az állami gondozásban élő gyermekek körében.
Ebben a rovatban Mgr. Kantner Éva, meseterápiás szakember szakmai szempontokat vizsgál, s minden hónapban bemutat egy szempontot, illetve konkrétabb elemzési témat a mese szerepeivel kapcsolatban.
A mesék gyógyító, emberi lélekre gyakorolt pozitív hatása ma már bizonyított. Felhasználhatósági területe széles, már kora kisgyermekkortól dolgozhatunk a mesékkel. Természetesen ebben az életkorban a mese és játék még szorosan együtt jár. Kamaszkorban a mese már mélyebb rétegeket érint meg, itt már figyelembe vehetjük a személyiségfejlődés szakaszait is, akár női, akár férfi tekintetben.
Az emberi élet kiteljesedéséhez szükséges feltétel a kellő önismeret. Ezt nyújtják számunkra a mesék. Ezen kívül pedig pozitív megerősítést. Éppen ezért használhatóak fel a mesék a hátrányos helyzetben élő emberek körében is nagy hatékonysággal. A mese megmutatja a múltunkat, az utat, amit végig kell járnunk, rámutat az elakadásra az életünkben. Minden élethelyzetnek megvan a maga mesebeli párja, csak fel kell fedezni azokat a mesékben. Mindehhez kellő bátorság, nyitott szív és elme szükséges.
- A mese értelmezése
A mesékkel való munka alapkövetelménye a mese elméletének tanulmányozása. Ahhoz, hogy megértsük, miért fontosak a mesék az ember életében, tisztában kell lennünk azzal, mi is a mese. A mese, mint az emberi bölcsességek és élettapasztalatok kimeríthetetlen tárháza, több értelmezésben is feltűnik a szakirodalomban.
Bettelheim 1 szerint a mese a szimbólumok nyelvén szól a hallgatóhoz. A mesék jellegzetes nyitómondata „hol volt, hol nem volt, hetedhétországon is túl” – azt jelzi, hogy a történet nem a jelenben, nem a reális világban, hanem egy másik közegben játszódik. A mesék mégis igazak, mert szimbolikusan alapvető igazságokat fejeznek ki. A szerző szerint ezeket az igazságokat nem szükséges tudatosan megérteni, a népmese szimbolikus igazságtartalma mégis eléri a tudattalant, és ott jótékonyt hatást fejt ki. A mesékben csodák történnek, a tárgyaknak, állatoknak tudatuk, lelkük van, bármi, még a halál is visszafordítható. Továbbá hangsúlyozza, hogy a mesék világa a gyermeki lelket képezi le. Tele van kegyetlenséggel, vad indulatokkal. Érzésskálája hullámzó, akárcsak a gyerekeké. A mese azonkívül, hogy felmutatja mi minden lakozik az emberi lélekben, az élet nagy kérdéseivel is foglalkozik.
Boldizsár Ildikó 2 tanulmányában kifejti, hogy régen a mesének és mesélésnek nagy szerepe volt az emberek mindennapi életében, sőt a balti népek egyes csoportjainál a meséknek mágikus erőt tulajdonítottak. A mesemondók számára a mese mindig is megtörtént eseménynek számított, melyet meg kellett őriznie és tovább kellett adnia. A történetekben megtalálhatóak a gyógyuláshoz és a testi folyamatok egyensúlyának fenntartásához szükséges tanítások. A mesei utat végigjáró mesehősök legfontosabb feladata épp az, hogy elpusztítsanak valamit a világból, ami nem odavaló, vagy visszaszerezzék azt, ami éppen odavaló volt. Továbba hangsúlyozza, hogy a mese nem azt állítja, hogy amit elveszítettünk, elég visszaszerezni, hanem azt, hogy maradéktalanul le kell számolni azzal, ami veszélyzteti az egészségünket.
Antalfai Márta 3 a békei gyermekotthonban tartott előadásában a mesék egészségmegőrző szerepét emelte ki. A mese, a lélek tükre ajtót nyit számunkra belső világunk felé. Ezen a kis titkos ajtón keresztül napvilágra kerülhetnek és mesebeli alakokban testet ölthetnek vágyaink, fantáziáink, indulataink. A mesék szereplői által képviselt tulajdonságokban felismerhetjük saját cselekvéseink indítékait, az életben előforduló problémákhoz és megoldásukhoz való viszonyunkat. A mesék egyik legfontosabb célja és funkciója, hogy a gyökerét vesztett racionális tudatot, aminek eluralkodása egyoldalúsághoz és a személyiség elsivárosodásához vezethet, visszakapcsolja gyökereihez, a kollektív tudattalanhoz. Ezzel együtt visszakapcsolja az emberi közösséghez, s a közösségért végzett cselekedetekhez.
A mesék világa az emberiséggel egyidős. Ha végignézzük a régmúlt korok történetét, mindenütt mesékre, a fantázia és a valóság határmezsgyéjén született történetekre bukkanunk. A régi korok embere nem pusztán szórakozásból mesélt, hanem azért is, hogy a mesékben fellelhető bölcsességek segítségével választ találjon saját életkérdéseire is. A hallgatók fölfedezték magukat a mesékben, és megfejtve a mese üzeneteit, megoldási lehetőséget kaptak saját problémáikra. A régi kultúrákban, mikor az emberek még közelebb álltak a természethez és a mítoszok képiségéhez, könnyebben megértették a mesék üzeneteit, a modern, civilizált ember azonban már ritkán gondolkodik képekben.
