Online és offline tanulás
Sajnos, januártól az óvoda, és mi alsó tagozatosok is az online térben rekedtünk. Itt próbálkozunk a tanítással, tanulással néha több, néha kevesebb sikerrel.
Nincs ez másképp az osztályban sem, csak nem nagyon szeretjük bevallani. Vannak jó és rossz napok, akár a gyerekek, akár a pedagógus részéről. De ezzel nincs is különösebben gond, hiszen nem gépek vagyunk, hanem emberek. Azonban úgy gondolom, valódi közösségben ezeket a helyzeteket könnyebb átvészelni. Elég lehet egy bátorító mondat, összekacsintás, egy ölelés, vagy akár egy jókor mondott poén, vicc.
A virtuális osztályteremben ennél jóval összetettebb gyerekeket tanítani. Tananyagot átadni lehet, azzal nincs gond, kiváló platformok vannak, csodadolgokat lehet művelni. Komolyan. Mégis az egész számomra inkább amolyan szükségállapot, főleg a kicsiknél. Tavasszal volt időnk gyakorolni ezt a fajta távoktatást, és most szinte rutinosan lépnek be az osztályterembe otthonról a 8-9 éves gyerkőceim. A motiválással sincs gond, szépen tudunk haladni, fegyelmezettek, de tudnak bolondozni is, a véleményüket pedig online is bátran kifejezik. A fő tantárgyakon túl (ezt a kifejezést nem szeretem, nálam egyenértékű a rajz, a zene, a torna és a többi egyéb tantárgy is) folyamatosan próbálkozom a szabadidő értelmes eltöltésére is ösztönözni őket különböző játékok, kísérletek, alkotások, érdekes olvasmányok, feladványok formájában. Volt olyan is, hogy éppen az egyikük próbált ki előző este egy természetismeret témánkba vágó dolgot, és annyira tetszett, hogy az lett az aznapi bónuszlecink. Konkrétan: kemény fagyok voltak, és a kipróbálta, vajon megfagy-e a buborék reggelre. Neki gyönyörűen megfagyott. Mi többiek, másnap este próbálkoztunk, de akkor már picit felengedett az idő, nem fagyott meg. Viszont óriási élmény volt este a hidegben buborékokat fújni. A lányom és én is nagyon élveztük.
Mindenképpen olyan dolgot igyekszem választani, amihez ki kell mozdulni, tevékenykedni kell, megfigyelni. Mikor a pár centi hó leesett, természetesen a hóemberépítés volt a délutáni “feladatunk”. Magam is, mint a gyerekek, alig vártam, hogy vége legyen az óráknak és nekiállhassunk az udvaron Vicával. Ez volt a tornaóránk. Este mindenki (én is) beküldte a képeket a hóemberéről a csoportba, és megnéztük egymás alkotásait, örültünk nekik, megdicsértük őket. A szociális kompetenciák fejlesztésére kiváló feladat, mellette pedig még nagyszerűen is éreztük magunkat. Természetesen a délelőtti tananyaghoz szervesen kapcsolódó játékokat igyekszem délutánra beiktatni. Pl. mikor leesett a hó reggelre, azonnal féllretettem az olvasásra elkészített mesét, és Szabó Lőrinc Esik a hó című versével foglalkoztunk több napon keresztül. Szétszedtük, összeraktuk, elemeztük, meghallgattuk, és magától érthetően meg is tanultuk. Ugyanígy szlovákon is a hóember építéssel foglalatoskodtunk, átismételtük az eddig tanultakat, meghallgattunk és megtanultunk egy új dalt. A pontot az i-re mégis az igazi hóember építés tette fel. Még jobb lett volna ezt közösen az iskolában (mint elsőben), de így is élveztük.
A múlt hétvégén jeges díszeket készítettünk. Ehhez olvasnivalót is kaptak, egy cikket, Jégbe zárt természet címmel. Csodaszép dolgok születtek.
Ezen a héten elkezdtük olvasni a Rumini c. regényt. Fejezetenként rakom fel nekik, online játékokkal és klasszikus, füzetbe kidolgozandó feladatokkal. Szépen haladunk. Remélem nemsokára az iskolában folytatjuk az olvasását, feldolgozását. Az online órákon a szorzótáblát, a nyelvtant, természetismeretet, szlovákot gond nélkül gyakoroljuk. A fentiek, a szabadidős tevékenységeink pont azok a dolgok, amelyekkel tudatosítom, nem tananyagot, gyerekeket tanítok. Online is, és azon túl is.
Bízom benne, mielőbb újra gyerekzsivajtól lesznek hangosak az iskoláink!
