Ünnepel a világ
Vannak pillanatok, amikor az ember tudat alatt kapcsol össze emlékeket jövőképekkel; szavak, fogalmak, melyek többet jelentenek szoros jelentésüknél. Az ünnep is ilyen – mindenkinek mást jelent, és mégis ugyanazt.
Automatikusan társítjuk családhoz, illathoz, lelkiállapothoz… Felidéz érzéseket és vágyakat. Ünnepi lehet egy-egy apró pillanat a mindennapokban: akár egy kedves mosoly, együttérző tekintet vagy elért siker is bearanyozhatja. Ezek a pillanatok adnak erőt aztán a későbbiekben, a kevésbé ünnepi helyzetekben.
Legnagyobb ünnepünk már az ajtón kopogtat, elérkeztünk az évnek azon szakaszához, mikor a kisgyermekes családoknál íródnak a listák, és egyre többször elhangzik, hogy a Jézuska mindent lát. Mindenki készülődik a maga módján. A nem hívő emberek is érzik, hogy ez az ünnep valamiért más, mint a többi. Karácsony napjai a szeretetről szólnak – vallástól, nemtől, bőrszíntől és korosztálytól függetlenül. Rengeteg formában és különféle hagyományokkal emlékezünk meg ugyanarról, a szeretetről. A lényeget semmiben nem befolyásolja, hogy az ajándékokat ki, és a nap melyik szakában hozza, sem az, hogy hány eurónyi csomag gyűlt össze a fa alatt. Az egymásra figyelés, az összetartozás a legnagyobb ajándék.
Az idei év különösen próbára tette és teszi az emberek türelmét. A koronavírus okozta helyzet rengeteg negatívumot vonzott be az életünkbe, ezt kár lenne tagadni. Sajnos, sokan veszítették el szeretteiket. Ezek a hónapok azonban rávilágítottak arra is, hogy mekkora kincs a szabadságunk, hogy az emberi akarat mi mindenre képes, és úgy hiszem, sokakat megtanított arra is, hogy megbecsüljék mindazt, amit eddig természetesnek tartottak. Idén valószínűleg megjelennek majd a fa alatt a díszesen csomagolt szájmaszkok is az ajándékok közt, hiszen egy hasznos apróságnak mindenki örül. Bármennyire groteszk is az adott helyzet, talán pont a karácsonyi ünnepek mélysége és meghittsége az, amiből erőt meríthetünk a következő időszakra. Az elmaradt karácsonyi vásárok hangulatát könnyen felidézhetjük az otthon készített forralt bor és mézeskalács illatával, apró fenyőág alapú díszekkel. Az angyalhajas, csillagszórós ünneplés és a gyermeki ujjongás nem befolyásolható a világ zajával. Ahogy a betlehemi istállóban sem panaszkodtak a szegényes körülmények miatt, úgy kéne az örömteli dolgokra fókuszálnunk ma is. Hiszen az ajándékozás örömének lehetősége továbbra is mindenki számára adott. „Az egyik legnagyobb csoda és ajándék az életben, ha a szeretteink gondolnak ránk” – ezt a fantasztikus gondolatot Bartalos Tóth Iveta fogalmazta meg nemrég egy ajánlásban, és nekem azóta nap mint nap eszembe jut. Ez az év végi időszak egyébként is automatikusan bevonzza a leltározást – nem csak anyagi, kapcsolati szinten is. Az ember igyekszik rendet tenni a lelkében is, nem csak a fiókokban. Gondoljunk hát rég nem látott ismerőseinkre, összpontosítsunk a rossz dolgok helyett a jókra, emlékezzünk azokra a pillanatokra, amelyek mosolyt csaltak az arcunkra. A szeretet ünnepe nem a magamutogatásról, a drága ajándékokról szól, hanem a lelkesedésről, az apró csodákról. Figyeljünk csak meg egy gyermeket: ragyogó szemmel és tiszta szívvel tud örülni egy rajznak, amelyet a barátja ajándékozott neki, hiszen tudja, hogy szeretettel készült, hogy az ajándékozó közben rá gondolt, és pusztán azért dolgozott, hogy neki örömet szerezzen. Nem várt viszonzást. Csak adni szeretett volna, boldogságot szerezni annak, akit szeret.
Kesereghetünk a jelenlegi helyzeten bármeddig, de azzal csak magunknak ártunk. Az ünnepek közeledtével próbáljuk félretenni mindazt, amit korlátozásként élünk meg, és hangolódjunk a szeretetre. Most különösen igaz, hogy elég egy mosoly (még ha a maszk mögött is, a szemek ugyanis árulkodnak), egy jó szó, vagy apró meglepetés.
Hiszen egyikünk sem tudja, hány karácsony vár még ránk, és sokan vagyunk, akiknek a legnagyobb ajándék az lenne, ha eggyel többen állhatnánk körbe a karácsonyfát.
A cikk a Vasárnap magazinban jelent meg.
