Warning: A non-numeric value encountered in /nfsmnt/hosting2_1/d/9/d9fc26de-32ab-41ff-a8f2-202ea3d1c327/minoritykids.sk/web/wp-content/themes/Divi/functions.php on line 5763

Erika lenyűgöz és elgondolkodtat fotóival szociális média felületünkön a heti gyerek fotó rovatban. Megoszt és leír szép gondolatokat, melyek tipikus napi kisgyermekes rezdüléseinknél sokat jelentenek. Erika, aki mindig szervezkedik a faluban többedmagával, hogy történjen valami az Inovare Polgári Társulás keretein belül. Erika, aki volt már Sallay Szalay Erika is, de így könnyebb kiejteni a nevét. Erika, akit mindig mosolyogva látni, nemcsak a profilképen és aki bemutatkozójában ezt vallja magáról: ” A lány a szomszédból, az arc, melyet szinte mindig mosoly keretez. Notorikus késő, de mióta van két fia, előszeretettel fogja rájuk. Könyvmoly – minden mennyiségben. Technikai antitalentum. Született szőke, elsősorban viselkedésben. Turisztika menedzsmentet végzett Nyitrán. Alkalmi nyelvoktató. Anyasági előtt, egy másik életben, egy fővárosi multicégnél dolgozott. Azóta a blúzokat laza felsőkre és mackónacira cserélte.
Újabban keresi a helyét. Kedvence a sushi és a jó borok.“ Lássuk a 10 WOWMOM kérdésre, hogy felel most a Minority Kids egyik legolvasottabb rovatában.

1.Hogy kezdtél el írásokat közölni a Minority Kids oldalon?

A Minority Kids csapatába egy diákkori ismertség kapcsán kerültem. Domonkos Bott Lívivel egy ideg osztálytársak is voltunk a gimnáziumban, majd külön osztályba kerültünk, de a barátság megmaradt. Az évek alatt, hol messzebb, hol közelebb sodort minket egymáshoz az élet. Vele kapcsolatban azonban mindig azt éreztem, olyan ő nekem, mint a csillagok, akkor is tudom, hogy létezik, ha éppen nem látom. Maga az írás pedig mindig az életem szerves része volt. Egyszer éppen Lívivel beszéltem telefonon, mikor megkérdeztem tőle: akarsz nevetni? Akkor átküldök valamit… Hát, így váltam én is csapattaggá. (és tényleg 🙂 szerk. megj)

2. Milyennek látod az anyák és gyermekek helyzetét Szlovákiában, ill. a dél-szlovákiai városokban, falvakban?

Saját megfigyeléseim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a mi térségünkben (és itt nemcsak Szlovákiát értem), nagyon nagy nyomás nehezedik az anyákra. Manapság mindenki elvárja egy anyától, hogy szép, fitt, igazi konyhatündér, pedáns háziasszony legyen, járuljon hozzá a családi kasszához is, és elsősorban türelmesen foglalkozzon a gyerekekkel. Fejlessze őket, vagy hordja őket a szakkörökre, mindez mellett nőként, feleségként se hanyagolja el teendőit. Belénk nevelik ezt a megfelelési kényszert. Mert, aki nem bírja a tempót, az lemarad. Sokszor azt érzem, mi nők, anyák helyezzük önmagunk számára túl magasra a lécet. Sokkal kedvesebbnek kellene lennünk önmagunkhoz. Nem kellene senkivel se
összehasonlítási harcot vívnunk. Lazábban kellene állnunk mindenhez. Gyerekeink előtt számos lehetőség áll. Az emberek sokkal mobilisabbak, a távolságok könnyedén legyőzhetők. Szinte minden kisvárosban és faluban lehetőségek netovábbja előtt áll egy gyermek. Már kiskorától kezdve lehet őt úszásra, idegen nyelvoktatásra (mondjuk, én ennek a 3-4 éveseknél nem látom értelmét), tánckörökre hordani. Olyan színes a paletta, hogy sokszor csak az idő, meg persze az anyagiak szabhatnak neki határt.

3. Milyen tapasztalatod van magyar, vagy más kisebbségben élő szülőkkel, anyukákkal, illetve gyerekekkel? Hogy élnek, mi foglalkoztatja őket?

Szinte minden szlovákiai magyar anyukát foglalkoztat az óvoda, az iskola kérdése. Itt elsősorban a magyar, illetve a szlovák nyelvű intézmény megfelelő kiválasztására gondolok. Hogy melyikkel tesznek jobbat a gyereknek. Sokan úgy vélik a szlovák nyelven történő oktatás esetén sokkal nagyobb a garancia a gyerek későbbi sikeréhez. Én ezt nem így látom, fontosnak tartom az anyanyelven történő oktatást, mert csak stabil alapokra lehet építkezni. Egy jófejű gyerek későbbi szlovák környezetbe való kerülésekor is megállja majd a helyét, ha személyisége alappillérei elég szilárdak.

4. Mi hajt előre az Inovare szervezésénél?

Az INOVARE polgári társulás azzal a céllal alakult, hogy fellendítsük falunkban a kulturális, közösségi életet. Januárban volt egy éve, hogy hivatalosan megalakultunk. Számos rendezvény, akció, kirándulás és a faluújság kiadása fűződik a nevünkhöz. Sok tervünk van, igyekszünk minden egyes alkalommal egyre szélesebb réteget megszólítani.

5. Sokszínű WOWMOM vagy, ez tény. Mit érzel a különböző szegmensekben (munka, aktivizmus, blogírás), és mit gondolsz, ezek közül a szakmai szerepeid közül mi áll legközelebb hozzád most?

Sokszor nem érzem magam WOWMOM-nak, néha én is leeresztek. Ami fel tud tölteni, azok az emberek, akiket az interjúkészítés közben megismerek, vagy amikor a blogomat írom, és azt a visszajelzést kapom, hogy ez jó, tehát tetszést vált ki az emberekből. Szélsőséges ember vagyok, ami az egyik pillanatban feltölt energiával, a másikban jelenthet terhet is.

6. Hogy néz ki egy átlagos napod, mint csodanőnek, csodálatra méltó anyának, (szerk. megj. a rovat címe Wowmom)? Hogy lehet a két kis gyerkőcöt és a sok aktivitást összehangolni?

Leszögezném, hogy notorikus késő vagyok, egyszerűen így vagyok kódolva. Emellett éjjeli bagoly vagyok, reggel ezért nehezen ébredem. A reggel általában kész káosz, mindig irigyeltem azokat, akik korán reggel már sürögni-forogni tudnak, én erre képtelen vagyok. Ahogy azonban halad előre a nap, úgy leszek egyre aktívabb. S a nap végén pedig kiderül mindig, hogy egész jól behoztam a lemaradásomat. Aktív ember vagyok, így sokszor akkor érzek csak megnyugvást, ha a nap végén több mindent fel tudok mutatni, amivel napközben foglalkoztam. A pörgésemmel néha saját magamat is idegesítem, ilyenkor igyekszem visszavenni a tempóból. Olykor ez olyannyira jól sikerül, hogy vannak napok, amik a totális nihilizmus jegyében telnek. A gyerekekkel szeretek minőségi időt tölteni. A nagyobbik fiamat rendszeresen hordom néptáncra, gyermekfoglalkozásokra. A kisebbik még sok mindenhez kicsi, de igyekszem mindenbe bevonni őt is, és ha éppen aktívan nem is tud rész venni azokon a foglalkozásokon, amiken a nagyobbik már igen, mindenhol ott van, jön velünk. Látja a példát, és már megkérdezi, hogy ő mikortól mehet ide vagy oda. Mindkét fiammal jártam
úszásra. Rendszeresen járunk könyvtárba, sokat olvasunk. Nekem ez nagyon fontos.

7. Úgy gondolod, hogy a nők, az anyák képesek megváltoztatni a világot maguk  körül? Mert nőnek lenni jó?

Úgy gondolom nem mindenki képes változást kieszközölni. Vannak, akik inkább sodródnak az árral. Nem azért mert nem szeretnének változást, sokkal inkább azért, mert egy dominánsabb jellem tenni akarására van szükségük, aki mögé majd ők is beállnak. Ez nem feltétlen rossz, mert mindenki más. Különböző háttérrel rendelkezünk, más utakon járunk. Nem szabad megbélyegezni azt sem, aki megy, keresi a változást, és azt sem, aki „csak” egy helyben toporog. Változást mindenki a saját kis világában képes előidézni, ha valóban szeretné.

8. Azok számára, akik nem olvastak még, mi az, ami mostanában a leginkább foglalkoztat? Az olvasók figyelmébe ajánlom az írásaid a wowomom rovatban☺

Ami leginkább foglalkoztat az a gyermeknevelés. Nagyon sok vicces, néha kétségbeejtő helyzet előállhat az ember életében, ha kisgyermekei (vagy ha épp nagy gyerekei) vannak. Igyekszem ezeket a szituációkat írásos formában megörökíteni, hogy mindig emlékezzünk rá. Szeretem a mindennapjainkat ilyen formában feldolgozni. Nekem segít, hogy egy-egy szituációra ne tekintsek tragédiaként, próbálom humorosan felfogni a dolgokat, és emellett kikapcsol, ha írhatok róla.

9. Melyek az igazán szívedhez közel álló témáid a saját blogod írásánál? Mit tervezel a jövőben a workshopjaid kapcsán?

Család, gyerekek, nőiség, énidő – ez mind olyan téma, ami foglalkoztat. Úgy gondolom, az az erősségem, hogy igyekszem mindent lazán megközelíteni. Lételemem az irónia, amit magamra és környezetemre nézve is használok. Nem szeretem, ha valaki csak szuperlatívuszokban beszél az életről. Én igyekszem kimondani azt, ami a külcsín alatt bújik.

10. Mit szeretnél portálunk olvasóinak „nyújtani” gondolataidon keresztül? Mivel online tanácsadói oldal vagyunk, szívesen fogadunk tanácsot bármilyen témával kapcsolatban, amivel foglalkozol. Mit üzensz az olvasóinknak?

Mit üzenek? Hogy Te, aki most ezt épp olvasod, nem vagy egyedül. Más is küzd kétségekkel, más is érzi azt, hogy nem győzi a mindennapokat. Néha minden túl sok, néha meg túl kevés. Sok a kétség, félelem bennünk. Mindenki legyen kedves önmagához, ne ítélkezzünk se mások, se önmagunk felett.



The following two tabs change content below.
Bott Livia
A Minority Kids projekt menedzsere és megálmodója. Közgazdász, régiófejlesztést és európai tanulmányokat tanult a pozsonyi Comenius Egyetem Management Karán. A Gyermekek órájában (Hodina deťom) és a Gyermekekért koalíció szervezetekben került közel a gyermekeket érintő össztársadalmi kérdésekhez, mint project manager. Két gyermek boldog édesanyja, mindemellett a FutuReg Polgári Társulás elnöke és európai projekt tanácsadó. Hobbija az olvasás és szervezés. Ha tud, segít a jó ügy érdekében, mert szereti, ha a fejlődés irányába változnak körülötte a dolgok.
Bott Livia

Latest posts by Bott Livia (see all)