A játékok lomtalanítása – Egyszerű gyerekkor III.
- 1.Mennyi játék az ideális? – Egyszerű gyerekkor I.
- 2.A vágyakozás élménye – Egyszerű gyerekkor II.
- 3.A játékok lomtalanítása – Egyszerű gyerekkor III.
- 4.A természetes játékokról- Egyszerű gyerekkor IV.
- 5.12 kárt okozó módszer/4
JMit tehet egy szülő, ha rendet is akar maga körül, de játékot is a gyerkőcnek? Ha adni is akar, de többet, mint a kényeztetés? Akkor szabaduljon meg a meglévő játékok egy részétől? A szülők azért is tartanak ettől, mert attól félnek, a gyerek még jobban kiborul majd attól, hogy „elvették” a játékait.
A selejtezés és lomtalanítás KonMari módszere szerint történő játékritkítással azonban más a tapasztalat: ha a gyermek távollétében, rövid idő alatt nagy változás zajlik le a szobájában, akkor ő a rendnek fog örülni és a rég nem látott, kedves játékait, amelyek valahogy elvesztek a korábbi nagy halomban felejtős üzemmódba helyezi. Ha tíz Barbi közül kiveszünk kettőt, az lehet, hogy hiányozni fog, de egy alapvető átalakulás után a gyermek számára feltűnő, hogy kapott valamit: teret és nyugalmat a kreatív játékhoz. Természetesen a kedvenc játékokat nem selejtezzük ki, és azokat sem, amelyek sokoldalúan használhatóak, mint például az építőkocka, vagy a játékbaba. A túlingerlő, törött, elromlott játékoktól viszont nyugodtan megszabadulhatunk. Ha bizonytalanok vagyunk, hogy gyermekünk keresni fog-e egy-egy darabot, félre is tehetjük egy olyan helyre, ahol nem találja meg, és egy-két hónap múlva megválhatunk tőle, ha tényleg nem kereste. Ha legalább két hónapig nem kereste, már nem is fogja. Nyugodtan elbúcsúzhatunk fájdalmas búcsú nélkül az ilyen hentergő játékoktól.
A megmaradó játékok kezelésére pedig érdemes játékkölcsönzőt létrehozni: a játékok egy részét félretesszük, és a kölcsönzőből gyermekünknek akkor veszünk ki egy új darabot, ha valamit betesz helyette. Így elkerülhetjük a játékok felhalmozódását a gyerekszobában. Kisebb gyerekeknél magunk is „forgathatjuk” a készletet egy-két havonta, figyelve, hogy mi érdekli, és mi az, amivel kevesebbet játszik.
A cél az, hogy viszonylag kevés játék maradjon szem előtt: három-négy darab a polcon, a többi pedig letakart kosarakban – így csökkenthetjük a vizuális ingereket. Elsőre talán elképzelhetetlennek tűnik, hogy egy gyereket ennyi játék lekössön.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a gyerek szinte mindennel tud játszani: két székből és takarókból bunkert épít magának és abban játszik egész délután. Játék a fakanál, a fazekak, egy kendő, Anya nyakláncai és még ezer más dolog. Akkor miért is fáradozunk sok más játékkal?
Ez a cikk közgazdász-anyai szempontból elemzi a konzumerizmus gyerekekre való hatását. A tudasságot és minimalizmus fontosságát hangsúlyozzta már korai gyerekkorban.