skip to Main Content
A Munka és A Magánélet Egyensúlya- Bevezető Rész

A munka és a magánélet egyensúlya- Bevezető rész

Sorozat: Munka és magánélet

Munka és magánélet – az emberi lét két legfontosabb területe. Egy átlagos felnőtt személy idejének nagy részét valamilyen kereső tevékenységgel tölti ki, valamint a különböző privát ténykedéseknek (családdal töltött idő, pihenés, hobbi stb.) szenteli. De vajon: Összeegyeztethető a két terület? Létezik egyensúly a szakmai és a magánélet között? Ha igen, akkor milyen módon alakítható az ki, és ki(k)nek a felelőssége megteremteni azt? Ilyen, s ehhez hasonló kérdések sorozatára igyekeznek válaszolni azon cikkek, tanulmányok és könyvek, amelyek a fenti témát érintve jelennek meg.


A nemzetközi szakirodalom az 1960-70-es években kezdett el behatóbban foglalkozni a tárgyban szereplő témával. Ekkor jelent meg a work-life balance kifejezés is, mely a magyar írásokban a „munka-magánélet egyensúlya“ vagy a „munka-család egyensúlya“ szóösszetételben fordul elő a leggyakrabban. Én az előbbi fordítást/magyar megnevezést preferálom, így a továbbiakban ezt fogom használni.

Egyes koncepciók szerint a privát és a szakmai életünk élesen elkülönül egymástól, nincs átjárás,nem befolyásolja az egyik a másikat(szegmentációs teória).Ennél kicsit pesszimistábban fogalmaznak a konfliktus elmélet hirdetői.Szerintük a két tartomány teljes mértékben összeegyeztethetetlen, szemben állnak egymással, s ennek következtében feszültségeket generálnak.Léteznek olyan koncepciók is (spillover és határelmélet), melyek szerint a munkahely és a magánéleti szféra között meghúzódó határvonalak átjárhatóak, a két terület interakcióban van egymással.

A munka átszűrődik a privát életünkbe, és fordítva is igaz: a magánéletünkben jelenlévő történések is éreztetik hatásukat a szakmai létünkben. Természetesen mind a két esetben beszélhetünk pozitív és negatív minőségű ráhatásról. A spillover és a határelmélet abban különbözik egymástól, hogy míg az előbbi passzív elszenvedőként tekint az egyénre, addig az utóbbi aktív, a két tartomány egyensúlyát kialakítani és fenntartani képes résztvevőként értelmezi a személyt.

Személy szerint hozzám legközelebb az utóbbi elgondolás áll, ugyanis vallom azt, hogy saját életünket, sorsunkat (bizonyos határokig) aktívan tudjuk alakítani, befolyásolni. Így a munka és a magszféra közötti egyensúly megteremtésénél is elsősorban az egyénen áll, hogy lehetőségeihez mérten milyen döntéseket/lépéseket hajlandó meghozni/megtenni. Természetesen nagy szerep jut mindebben a szűkebb és tágabb értelemben vett családnak is, így pl. a házastársnak, a gyerekeknek, a nagyszülőknek, a keresztszülőknek stb. Ki miben mennyit tud/hajlandó segíteni? Fontos kérdés továbbá, hogy a munkavállaló milyen munkakörben dolgozik, és a munkaadó mennyire köteleződik el dolgozók pszichoszociális jóllétének megteremtése/növelése mellet? Nem elhanyagolgató a szűkebb és tágabb értelemben vett gazdasági és társadalmi környezet sem, amelyben élünk. Az elmúlt években, évtizedekben rengeteg változáson ment keresztül a világ, s nekünk igen csak meg kellett (és folyamatosan kell) izmosítani azt a készségünket, amelyet úgy hívunk, hogy: alkalmazkodóképesség.

Mivel egy nagyon összetett témáról van szó, ezért úgy döntöttem, több részre bontom a mondanivalómat, egy újabb publikációsorozatot alkotva ezzel: A következő cikkemben a 21. századi modern világról fogok írni, pontosabban arról a gazdasági-társadalmi közegről, amelyben a mindennapjainkat éljük. Alacsony gyermekvállalási kedv, elöregedő társadalom, nyugdíjkorhatár kitolódása, digitalizáció, globalizáció, több generáció együtt élése. Fontosabb jelenségek, amelyek tárgyalása nélkül nehéz lenne beszélni a munka és a magánélet egyensúlyának témájáról.
A folytatásban a mai kor családformáit (teljes család, csonka család, mozaikcsalád), illetve a családban betöltött különböző (tradicionális és nem hagyományos) szerepeket fogom elemezni. Anya mint családfenntartó, apa mint háztartásbeli? Ki vigyáz a gyerekekre? Ki(k) végzi(k) a házimunkát? Mennyire tud az idősebb generáció (nagyszülők, dédszülők) szerepet
vállalni a család életében? Ezek mind-mind aktuális, minket érintő kérdések.
Egyre több vállalat ismeri fel, hogy a családbarát munkakörnyezet pozitív hatással van a dolgozók teljesítményére, elégedettségére. Hogyan is néz ki pontosan egy családbarát munkahely? Milyen hozadékai vannak – egyéni, családi, vállalati, társadalmi szinten? Mit értünk atipikus munkavégzés alatt? Ilyen, s ehhez hasonló kérdésekre igyekszem választ adni a negyedik részben.
Végezetül kitérek egy nagyon is aktuális, szinte minden kisgyermekes családot érintő témára, ez pedig az anyák gyermekgondozási szabadság alatti/ utáni munkatevékenysége/ munkanélkülisége.

A fentieket összefoglalva tehát úgy gondolom, hogy: (1) a szakmai és magánéletünk összeegyeztethető, s bár (2) ez nem könnyű feladat, az (3) egyén a megfelelő hozzáállásával, döntéseivel és cselekedeteivel, valamint (4) a külső tényezők figyelembe vételével (szűkebb és tágabb értelemben vett család, munkaadó, társadalmi és gazdasági környezet), eredményesen kivitelezheti azt.

Péter Molnár

Andragógus, emberi erőforrás tanácsadó. Egyetemi tanulmányait Győrben és Révkomáromban végezte, szakterülete a pályaválasztási- és munkavállalási tanácsadás, valamint a személyiségfejlesztés. Jelenleg a Dunaszerdahelyi Munka-, Szociális és Családügyi Hivatalban dolgozik szaktanácsadóként. Hivatásának tekinti az emberek segítését, életére és munkásságára nagy hatással van a pozitív pszichológia eszmerendszere.

Back To Top