12 kárt okozó módszer/4
Sorozat: 12 kárt okozó módszer
- 1.12 kárt okozó módszer
- 2.12 kárt okozó módszer/2
- 3.12 kárt okozó módszer/3
- 4.12 kárt okozó módszer/4
- 5.12 kárt okozó módszer/5
- 6.12 kárt okozó módszer/6
- 7.12 kárt okozó módszer/7
- 8.12 kárt okozó módszer/8
- 9.12 kárt okozó módszer/9
- 10.12 kárt okozó módszer/10
- 11.12 kárt okozó módszer /11
- 12.12 kárt okozó módszer /12
Próbáljon ki egy kis kísérletet. Először gondoljon egy olyan helyzetre, amikor azt mondja, hogy "muszáj" vagy "kellene". Például: "Muszáj tízórait készítenem a gyerekeknek" vagy "Kellene tízórait készítenem a gyerekeknek". Valami ehhez hasonló példát találjon ki. Most pedig csukja be a szemét, és mondja ki ezt a mondatot csak magának. Milyen érzelmek törnek elő? Most pedig próbálja meg azt mondani, hogy "akarom". "Akarok (szeretnék) tízórait készíteni a gyerekeknek." Figyeljen újra az érzéseire. Észrevesz valami különbséget? Amikor valamit azzal az érzéssel teszünk, hogy muszáj vagy kell, akkor gyakran észleljük a súlyt ami ránk rakódik, és azt, hogy nincs más választásunk. A kérdés az, hogy valóban meg kell e csinálnunk az adott tevékenységet. Tényleg el kell készítenem azt a tízórait? Nem kell. De ha nem teszem meg, a gyerekek éhesek lesznek az iskolában, és rosszul fogom érezni magam emiatt. Tehát - nem kell, de nekem rosszabb az a lehetőség, hogy éhesek lesznek a gyerekek. Tehát valójában azt a tízórait szeretném elkészíteni. A muszáj és az akarom közt a különbség az energiában rejlik. Ha olyat teszek, amit muszáj vagy amit tennem kellene, akkor érzem a súlyt és az áldozatot. Ha azt csinálom, amit akarok, az az én választásom. És mit tehetünk? Próbáljunk kevesebb olyan feladatot vállalni, amit muszájból teszünk. Ha nem tudjuk elkerülni, akkor keressük meg benne a miértünket – ettől sokkal könyebb lesz (mint a példában az anyai szeretet/gondoskodás). Vigyünk a dolgokba motivációt – pl. rajzoljunk egy kecsupos szívécskét a szendvicsre, vagy szórakozásbol mérjük az elkészítési időt, és figyeljük, hogy napról napra ügyesebbek vagyunk. Ha mindezek után sem érezzük igazán magunkénak a dolgot (és nagyobb gyerekekről van szó) – ruházzuk át rájuk a feladatot. Kérdezük meg magunktól: MI AZ A JÓ DOLOG, AMIT EBBEN A HELYZETBEN LÁTHATOK/TEHETEK? MIT TEHETEK AZÉRT, HOGY JOBBAN MENJEN? MI AZ, AMI ITT TÁPLÁLÓ, AMIT NEM VESZEK ÉSZRE? HOGY LEHET EZ MEG ENNÉL IS JOBB? Tegyük fel magunknak ezeket a kérdéseket minden reggel ébredés után! Eli Kedves olvasók, a témával kapcsolatos kérdéseiket szívesen megválaszolom e-mailben: eli.misovichova@gmail.com
