12 kárt okozó módszer/5

„Nem az én hibám!” vagy „Ez a te hibád!„

Kata folyamatosan panaszkodik a férjére: „Múlt héten a változatosság kedvéért elfelejtette elhozni a lányát az óvodából!

Oh, olyan felelőtlen! Mindig mindent elfelejt, illetve, semmit sem lehet rá bízni. ”

Ha Kata eszerint a minta szerint folytatja a gondolkozását, ha ezeket a gondolatokat fogja táplálni, semmi sem változik, és az adott helyzet újra és újra megismétlődik majd. Viszont ha megvizsgálja a maga szerepét ezekben a helyzetekben, és választ keres olyan kérdésekre, mint:

• Megtettem mindent, hogy ne felejtse el? (Reggel emlékeztethettem volna rá).

• Mit tegyek, hogy ne forduljon többször elő?

Tehát lehetséges, hogy az ördögi kör megszakad.

Sokszor elég megváltoztatnunk a nézőpontunkat, gondolatainkat, hozzáállásunkat a dolgokhoz.

Meg kell tanulnunk elfogadni a másikat, és ezzel tudatossan kiépíteni olyan kommunikációt az illetővel, amely mindkettőnkenk megfelelő, és főleg hasznos.

Ha a szemünkben valaki mindig lusta és haszontalan, és a mi reakciónk csak egy legyintés lesz, és sarkon fordulunk még mielőtt kimondanánk neki mit akarunk, sosem fog megváltozni az illető.

Közben lehetséges, hogy csak a „csináld meg! ” kiabálós hangnemben helyett elég lenne annyit mondani: ” ezt szeretném rád bízni, mert tudom, hogy te tudod a legjobban megcsinálni! ”

Néha elég az is, ha nem akarunk mindent kontroll alatt tartani, kevesebb elvárással, ha el tudjuk fogadni, hogy nem pont olyan „tökéletesen” van valami megcsinálva, mint ahogy mi csináltuk volna.

De a lényeg – esélyt kell adni a másiknak – főleg gondolatban, és elkezdeni róla másként beszélni.

Ha a történetünkben szereplő Kata felhívta volna a férjét, hogy ma ő megy az oviba a kislányért, akor nem történt volna semmi, ami arra utalna, hogy a férje felelőtlen.

Próbáljunk elgondolkozni: van ilyen személy az életünkben? , és tegyük fel magunkanak a kérdést:

Mit tehetek azért, hogy ez megváltozzon?

Gondolkodjunk el azon, mi is az, ami a másikban nem tetszik nekünk – amiért állandóan bíráljuk (lehetőleg írjuk le).

Gondolkodjunk el azon, hogy mi állhat annak hátterében, hogy ilyen? Például feledékeny, mert a munkahelyén rengeteg információval dolgozik; “lusta“, mert sosem kap elismerést, ha jól csinál valamit, stb.

Ha ez mind megvan, akkor fogadjuk el és készítsünk tervet ahhoz, hogyan változtathatunk a dolgon mi.

Tegyünk a dolgokba motivációt – mint a másik fél számára – például elismeréssel, szép szavakkal, türelemmel, de saját magunk számára is – ugyanis leírhatatlan öröm látni ahogy megváltoznak a dolgok – és ez mind a mi munkánk gyümölcse.

Ha ezek után sem működik, nem jó kommunikációt választottunk. Ki kell próbálnunk egy újat; de ne csüggedjünk, idővel rájövünk, hogy melyik szavak, mondatok a leghasznosabbak.

Ezek a dolgok minden helyzetben működnek.

Kérdezd:

MI AZ A JÓ DOLOG, AMIT EBBEN A HELYZETBEN LÁTHATOK/TEHETEK?

Milyen lenne bízni például a férjemben? Mit tehetek azért, hogy ez megváltozzon?

Mit tehetek azért, hogy bízzon magában? Milyen lenne, ha tudnánk kommunikálni?

HOGY LEHET EZ MEG ENNÉL IS JOBB?

Tegye fel magának ezeket a kérdéseket minden nap ébredés után.

Eli

Kedves olvasók, a témával kapcsolatos kérdéseiket szívesen megválaszolom e-mailben: eli.misovichova@gmail.com